Tudnak-e gyermekeink ordítani, ha erre van szükség?
március 19.
Szloboda-Kovács Emese - gyógypedagógus
Előző cikkem végén arról esett szó, hogy a társas-érzelmi nevelés igen fontos részének tartom azt, hogy hangerőnk teljes spektrumát felfedezzük és tudatosítsuk. Azt is említettem, hogy amikor ez a téma szóba kerül, az emberek többségének a hangosság mint negatívum jut eszébe, hiszen a hétköznapi élethelyzetekben ez merül fel a leggyakrabban. Mi másra gondolhatunk tehát, mint arra, hogy a Hogyan legyél hang-erős című kiadvány feladata pusztán az, hogy lecsendesedésre tanítsunk vele egy hangos gyermeket?
Talán túl sokszor kizárólag ez foglalkoztat minket. Ha azonban egyoldalúan csak a „hangerő lefelé csavarásával” foglalkozunk, vajon elvárhatjuk-e, hogy legyen hangjuk a kicsiknek, mikor szükségük lenne erre? Vajon tudják-e majd maguktól, hogy vannak olyan helyzetek, mikor cselekedniük, esetleg pont kiabálniuk kell – ha sohasem beszélünk velük erről?
Nagyon sok figyelem jut manapság a gyermeknevelésre; mi, szülők, ismereteinkhez és körülményeinkhez képest igyekszünk a lehető legtöbbet megtenni kicsinyeinkért. Ugyanakkor végletekig felgyorsult világunkban gyakran csak azon élethelyzetek átbeszélésére tudunk sort keríteni, amikor arra van szükség, hogy csemeténk szelídebb, csendesebben legyen. Az utóbbi évben azonban szörnyű történésektől volt hangos a sajtó; olyanoktól, amelyeket gyermekek sérelmére követtek el. Minden ilyen eset még ismeretlenül is mérhetetlenül felkavaró, és lelke mélyéig megrendít minden jóérzésű embert. Felmerülhet bennünk: ha volt kinek, miért nem szóltak, jeleztek a kicsik? Miért nem kértek segítséget? A felületes szemlélő számára felfoghatatlannak tűnik, hogy ha a gyermek élő, létező szeretetkapcsolatban van szüleivel, ne említene nekik egy számára súlyos, megrázó történést.
Igazából azonban, ha a gyermeki psziché működését nézzük, érthető a jelenség. A NyugiOvi program szerint[1] 8-9 éves koráig a gyermek feltétel nélkül felnéz a felnőttekre. Eddig az életkorig, ha bántják, a gyermek meg van róla győződve, hogy rászolgált a bánásmódra – azt gondolja, hogy biztosan megérdemli azt, ami történik vele, és vétke miatt bűntudatot él meg. Gondolkodása szerint a felnőtt megkérdőjelezhetetlen és igazságos – büntetése nagysága az ő bűne nagyságát mutatja. Ha esetleg – felnőtt szemmel aránytalanul nagy fenyítést kap, az csak azt igazolja benne, hogy akkorát vétett, hogy ezt érdemelte – és talán annál inkább nem szól róla senkinek. Ha ezzel tisztában vagyunk, megérthetjük, hogyan történhet meg az, hogy akár még a legközelebbi hozzátartozóinak sem meri elmondani a kicsi, ha valami baj történik vele – hiszen azt érezheti, hogy ő volt annyira rossz, hogy megérdemelte a büntetést, amit kapott.
Óvjuk-védjük szemünk fényét; amikor vele vagyunk, vigyázunk rá. Azonban, ahogy cseperedni kezd, egyre többször veszítjük szem elől. Ezért rettentő fontos, hogy beszélgessünk vele és elmondjuk neki, mikor szükséges, hogy hangos legyen. Nekünk kell a rendelkezésére bocsájtanunk a tulajdon hangját – mégpedig azzal, hogy időt szánunk arra, hogy átbeszéljük vele: kiabálni néha igenis jogos, sőt szükséges. Különösen lényeges ezt megtennünk annak a fényében, hogy átlátjuk, a kicsi gyermek életkori sajátosságaiból adódóan teljes bizalommal fordul a felnőttek felé, így nem biztos, hogy felismeri az ellene elkövetett igazságtalanságot.
Alapvetően fontosnak tartom tehát a gyermekünkkel való, megelőző jellegű beszélgetést pár kritikus témáról: általános információkról, az életében esetlegesen előforduló veszélyhelyzetekről, és arról, mit kell tenni, ha esetleg bekövetkeznek. Szeretném leszögezni, hogy a Hogyan legyél hang-erős munkafüzet nem diagnosztikai eszköz; nem annak megállapítására készült, hogy egy gyermekkel történt-e bármiféle abúzus, vagy sem. Arra viszont alkalmas, hogy egyáltalán érinthessünk kicsinyünkkel pár életbevágóan fontos témát, és anélkül, hogy megijesztenénk őt, elmagyarázhassuk az aktív cselekvés lépéseit ezekben a helyzetekben (mit tegyen, ha véletlenül elveszik valahol, valamint ha idegen szólítja meg).
Ne feledjük, és tudatosítsuk gyermekeinkben is: a hangosság önmagában nem rossz – néha nagyon is szükséges.
[1] NyugiOvi Program: Terápiás jellegű módszertani ajánlás az óvodáskori agresszió kezelésére
Ha tetszett ez az írás, illetve szeretne értesülni kiadványaimról, cikkeimről, szeretettel várom a Kovácsemesekönyvek Facebook-oldalon!
Hogyan legyél hang-erős
Móra Könyvkiadó, 2024.06.26.
Mi a megfelelő hangerő a játszótéren? És a boltban, orvosi rendelőben? Az erre vonatkozó társas szabályok megtanulása kellemetlen és hosszadalmas folyamat lehet a kicsiknek és szüleiknek egyaránt. Mi lenne, ha csitítgatás és rászólás helyett egyértelmű, szórakoztató, képes szabályrendszert adhatnánk a gyermekek kezébe?
Hogyan legyél nyitott és kitartó
Móra Könyvkiadó, 2023.04.19.
„Miért nem vagy egy kicsit kitartóbb?!” Vajon melyik szülő száját nem hagyta még el ez a mondat… A kérdés az, hogy mit érünk el valaminek a számonkérésével, amiről gyermekünk azt sem tudja, hogyan kezdjen hozzá.
Hogyan győzd le a haragod
Móra Könyvkiadó, 2021.07.28.
Negatív érzelmeink módosításának, árnyalásának képessége, a velük való megküzdés egész életünkben egy kritikus készség. Ennek a fontos kompetenciának a korai kibontakoztatásához ad könnyen követhető stratégiát és szemléletes eszközöket a kiadvány.
