Nincs engedélyezve a javascript.

Ufó vagy valami más - Interjú A Gömb szerzőjével

2018. október 16.
fekete_feny_1_gomb_hirek.jpg

az Európai Unió felbomlása után játszódik. A könyv, amely a Fekete fény sorozat első kötete, az idei Könyvfesztiválra jelenik meg. A szerzővel erdélyi városokról, filmes gondolkodásról, a Gömb titkáról, az új romantikáról és a mesterekről beszélgettünk.


Móra: Hiszel abban, hogy a könyvedben leírtak – az EU felbomlása, a városállamok harca, az eladósodás problémája – valóra válhatnak?

Z. B.: Nem annyira az a kérdés, hogy hiszek-e benne. Ez egy lehetséges forgatókönyv. Én épp az ellenkezőjét szeretném. De eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ismét az egymással rivalizáló városok döntenének mindenről. Kolozsvári vagyok, ez Erdély legnagyobb, és Románia második legnagyobb városa. És sok lakosa szeretne nagyobb függetlenséget Bukaresttől. De nem vagyunk egyedül. Ott liheg a nyomunkban Temesvár és más erdélyi nagyvárosok. Szóval volt miből inspirálódnom.

Móra: Hiszel abban, hogy a könyvedben leírtak – az EU felbomlása, a városállamok harca, az eladósodás problémája – valóra válhatnak?

Z. B.: Nem annyira az a kérdés, hogy hiszek-e benne. Ez egy lehetséges forgatókönyv. Én épp az ellenkezőjét szeretném. De eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ismét az egymással rivalizáló városok döntenének mindenről. Kolozsvári vagyok, ez Erdély legnagyobb, és Románia második legnagyobb városa. És sok lakosa szeretne nagyobb függetlenséget Bukaresttől. De nem vagyunk egyedül. Ott liheg a nyomunkban Temesvár és más erdélyi nagyvárosok. Szóval volt miből inspirálódnom.

Móra: Olvasás közben olyan érzésem van, mintha filmet néznék: a regény felépítése, dramaturgiája, a szöveg erős vizualitása filmeket idéz. Ez szándékos, vagy alapból ilyen a gondolkodásod?

Z. B.: Húsz éve foglalkozom filmmel: kritikusként kezdtem, aztán filmkészítőként, majd oktatóként folytattam. Minden bizonnyal ez visszavonhatatlanul beivódott a gondolkodásomba és a kifejezésmódomba. De szándékos is: az olvasóim már egy olyan generáció, amely sokkal több filmet néz, mint ahány könyvet olvas.

Móra: A történet főszereplője Vik, a tizenhárom éves gombászfiú. Miért őt választottad regényed hősének?

Z. B.: Amikor elkezdtem írni, a fiam tizenhárom éves volt. Ez segített egy kiskamasz agyával gondolkozni. Egyébként pár nappal a könyv megjelenése előtt tölti a tizennyolcat, tehát hosszú menetelés volt… Viszont a regényben szereplő fiú ebben a fiktív jövőben nem lehetne a fiam, legfeljebb az unokám vagy a dédunokám. Ja, és gyerekkoromban sokat gombásztunk!

Móra: Miért olyan fontos a Gömb Vik életében?

Z. B.: Vik sem tudja az elején, hogy ennyire fontos lesz számára, az apjától és a kolóniákban hallottak alapján inkább tart tőle. Folyamatosan vitatkozik benne a gyanakvó és a bizakodó énje, és hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. Ő is, mint mindenki, kutatja a Gömb titkát, vajon ufó-e, esetleg titkosszolgálati eszköz, vagy valami teljesen más, és ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy sokkal több szinten és mélyebben fogja meghatározni az életét, mint gondolta. De minden fantasztikus képesség, ami kiderül a Gömbről, egyben azzal is fenyeget, hogy Vik túlzottan a hatása alá kerül, és elveszíti a józan ítélőképességét.

Móra: Vik szerelme a vagány, de mégis visszafogott Ajla, aki az újromantika lelkes híve. Te hiszel az újromantikában, vagy inkább a régiben, mint Vik?

Z. B.: Nem tudom pontosan, milyen lesz majd a Vik korában a régi romantika, de mindenképpen annak a folyománya, amiben most élünk. Egyébként Vik sem a régi romantikában hisz, nem is tud sokat a városi divatokról, egyszerűen csak szerelmes Ajlába. És amikor először hall az új romantikáról, akkor bámul, mint borjú az új kapura. Az új romantika egyfajta „szüzességi mozgalom”, amely a regény jelenében hódít a fiatalok, főleg a lányok között. Látják, hogy a szüleik hogyan éltek, és nem tetszik nekik. Ők nem akarják elsietni a dolgokat.

Móra: A fiú életében két apafigura is van: az igazi apja, aki becsületes és hősies, valamint a nevelőapja, Rod, aki a regény legellentmondásosabb alakja. Neked voltak mestereid, apafigurák az életedben, akik különösen hatottak rád?

Z. B.: Tizenhárom évesen vesztettem el az apámat. Ilyen helyzetben mindig, tudat alatt is, apapótlékot, mestert keres az ember. És hálás lehetek, mert volt pár nagyon meghatározó ember az életemben, akik más-más szakaszban alakítottak, formáltak. Írói mesterem pont nem tudta elolvasni a kéziratot. De ez is rendben van. Fel kell nőni, le kell válni.

Móra: Te mit tennél, ha rád támadna egy olyan bögölydrón, amilyen a regényedben szerepel?

Z. B.: Attól függ, van-e olyan jó hallásom, mit a főhősömnek. Ha igen, gyorsan keresnék egy betoncsövet, amiben elbújhatok. Ha nem, akkor… mindegy.

Az interjút Dóka Péter készítette /2018.04.13./
A szerző fotóját készítette: GM Photography - Gál Melinda