Ünnepek előtt, alatt és után

Böddi Zsófia (egyetemi adjunktus ELTE-TÓK) és Kerekes Valéria (mesteroktató ELTE-TÓK) 

Nagy valószínűséggel az év leginkább kiemelt és kedvelt időszaka az advent, ami a karácsonyi ünnepkör első vasárnapjától egészen január hatodikáig, vízkereszt ünnepéig tart. Magában foglalja az év leginkább várt napjára való készülődést, magát az „eljövetel” ünneplését, és az azt követő időszakot is. Ilyenkor az intézményes nevelés különböző színterein (a bölcsődében, az óvodában, az iskolában egyaránt) és a családokban is érezhetően megváltozik a légkör. A levegőt áthatja az ünnephez kapcsolódó színek, fények, hangok áradata, a különböző gyümölcsök, fűszerek, sütemények illata.

Mondhatjuk, hogy nincs még egy ilyen horderejű ünnep, ami ennyi változatosságot és hasonlóságot viselne magán a világ szinte minden táján. Talán ezért is olyan nehéz objektíven megközelíteni, elemezni, körülírni, hogy mi a jó, jobb, és mi a kevésbé szerencsés, elkerülendő ebben az időszakban.

Rövid összefoglalónkban kitérünk a bölcsődei, óvodai, iskolai és családon belüli ünneplések sokszínűségének felvázolására, ezen belül is néhány jó gyakorlat ismertetésére.

Nincs egységes álláspont arra vonatkozóan, hogy a tárgyalt ünnepkörbe tartozó számos kiemelt ünnep, szokás – mint például: Szent Miklós napja, avagy a Mikulás várása, a december tizenharmadikára eső fényhozó Luca napja (ami a ma használatos Gergely-naptár bevezetése előtt az év legrövidebb napja volt, így ekkor volt a leghosszabb és legsötétebb az éjszaka), a kis Jézus, Mária, József, a háromkirályok, pásztorok, az angyal, ökrök, szamár és bárány szereplőkből álló, keresztény népszokásokhoz kapcsolódó misztériumjáték, a betlehemezés – eljátszása legyen-e része, és ha igen, milyen módon az óvodai éves tervnek, vagy az iskolai tanmenetnek. Egyrészt függhet az adott intézmény fenntartói (állami, önkormányzati, egyházi, alapítványi, magán, egyéb) elvárásaitól, de akár magától a pedagógustól is. Annyi bizonyos, hogy ez lehet az az ünnep, mely megünneplésének körülményeit szerencsés előre egyeztetnünk a szülőkkel. A legtöbb intézményben a szülők részvétele a készülődés folyamatában erőteljesebb, ezen belül is inkább a bölcsődében, óvodában jellemzőbb a szülők bevonása, például: együtt készül el a csoportszoba karácsonyi dekorációja, a gyermekek a szüleikkel közösen készítenek mézeskalácsot vagy akár adventi koszorút, ajtódíszt. Az adventi folyamatba való bekapcsolódás egyik legkedvesebb óvodai példája a „adventi mesenaptár”, amikor a közel négy héten keresztül mindennap más és más gyermek szülője, nagyszülője mesél elalvás előtt a gyermekeknek mesét. Természetesen annak az óvodásnak a kedvenc meséjét, akinek a szerettei vállalkoznak erre a kedves feladatra. Ugyanilyen kedves szokás a közös mézeskalácssütés, szaloncukor-készítés is. Érdemes odafigyelni arra, hogy ezeket jó előre egyeztesse a pedagógus a szülőkkel, és olyan időpontra időzítse, amikor reális esély van arra, hogy a dolgozó szülő is nyugodtan el tud jönni az intézménybe. Hiszen például egy munkába éppen visszailleszkedő édesanya nem biztos, hogy el tud szabadulni a munkahelyéről délelőtt 10-kor, pedig nagyon nem szeretne kimaradni ebből a szép készülődésből.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az intézményes nevelésnek a családot kiegészítő funkciója van. Nem célunk kiváltani az otthoni ünnepi készülődést, karácsonyozást, inkább a ráhangolódásra segítsük a családokat. Tartsuk tiszteletben, hogy melyik családban ünneplik a karácsonyt, vagy sem, vagy éppen „ki” hozza a fát, az ajándékokat. Az adventi hetek idején a bölcsődében, óvodában, iskolában inkább az elcsendesedés, befelé figyelés, egymáshoz való kedvesség (akár láthatatlan formában, mint az angyalkázós játék) legyen a készülődés során a középpontban. Fontos lehet, hogy ha kételyek merülnek fel a pedagógusokban, hogy adott (pl. multikulturális) közegben megfelelő-e az, amit elterveztek, egyeztessenek a szülők közösségével, és egy olyan ünneplési forma alakuljon ki a csoportban, osztályban, ami mindenki számára komfortos.

Hajlamosak vagyunk elfelejtkezni arról, hogy milyen fáradtak vagyunk már november végére, december elejére. Sötét van, sok a betegség, régen volt szünet. Érdemes tehát azon gondolkodni, miként tudunk ezen segíteni, olyan formán hangolódni a karácsonyra, hogy az ne egy túlzó elváráshalmazzá váljon. Nem az a célunk, hogy „kifelé” látványos legyen az ünnepi készülődés, „befelé” pedig frusztrációhalmaz. Inkább azt szeretnénk elérni, hogy rájöjjünk, hogyan csempészhetünk apró változtatásokat az eddigi megszokott életünkbe, hogy a gyermekek – akárcsak mi – megélhessék a várakozás csodáját.

Néhány ötletet adunk most ehhez.

Ha eddig nem is volt a hetek, mindennapok része, most érdemes a reggeleket egy kis beszélgetőkörrel vagy csak csendes összeüléssel kezdeni. Még a „nagybölcsisek” is képesek egy Montessori-szerű csendjátékra, például egy nem valódi mécses, fenyőág, szépséges karácsonyfadísz körbehordásával, vagy lehet egy kedves érintést körbeadni, kedveset mondani egymásnak. Ez minden korosztályban kellemes, kedves ráhangolódást ad a napnak. Készíthetünk vagy kitehetünk adventi kalendáriumot, amiben apróságok, de akár választható kedvelt tevékenységek is lehetnek (aki ma kinyitja, eldöntheti, hogy…). Nem rossz szülő vagy pedagógus, aki kész eszköztárakkal is dolgozik. Kereshetünk akár otthon, akár az intézményben olyan játékgyűjteményeket, amik minden napra egy-egy gyors, könnyen kivitelezhető játékot, tevékenységet kínálnak. Vagy csak egész egyszerűen átalakíthatunk a gyerekek számára ismert játékokat „karácsonyossá”, például a mozdulatok átgondolásával (pl. egy tűz-víz-repülő alakuljon át hógolyó-gyertya-szánkó hármassá).

Végül, de nem utolsósorban a stressz, feszültség oldására szívesen ajánljuk az adott életkorhoz illeszkedő feszültségoldó vagy éppen relaxációs technikákat. Egy pedagógus által vezetett elcsendesedés, befelé figyelés után egészen biztosan mindenki hóemberré tud változni, majd lassan elolvadni a karácsony melegségétől…