Nincs engedélyezve a javascript.

Végre megtudhatjuk, hogyan esett Obelix a kondérba, amikor még kicsi volt!

Exkluzív lapszámmal bővül az Asterix-sorozat írójának, René Goscinnynek a 100. születésnapja alkalmából

ma
1027_550_2026_58.jpg

 

A gall hősök rajongói már kívülről fújják, hogy a vörös copfos Obelix azért nem kortyolhat Panoramix szupererőt kölcsönző varázsitalából, mert gyerekkorában beleesett a druida kondérjába. Így eleve emberfeletti erővel rendelkezik. René Goscinny valószínűleg egy fergeteges humorérzéket biztosító főzetbe pottyanhatott bele, amikor kicsi volt, mert olyan világhírű sorozatokat alkotott meg később, mint az Asterix-képregények vagy A kis Nicolas-kötetek. A 100 éve született szerzőről a Móra Kiadó most az Asterix és Obelix kalandjait elbeszélő sorozat 0. részének kiadásával emlékezik.

 

A Hogyan esett bele Obelix a druida kondérjába, amikor kicsi volt? című képregény nem tartozik szorosan az Asterix-sorozathoz, hiszen nem egy újabb kalandot, hanem egy előtörténetet mesél el az olvasóknak. De nem akárhogyan! A „beleestél kiskorodban” szállóige szinte minden részben elhangzik, amikor arra kerül sor, hogy Panoramix egy-egy kanálnyi varázsfőzetet oszt a galloknak. A legendás balesetet ebben a részben maga Asterix meséli el.

 

A történet 1962-ben, három évvel a bemutatkozó Asterix-sztori után jelent meg a Pilote képregénymagazinban. Akkor még csak három Uderzo-illusztráció kísérte. Már jóval René Goscinny halála után, 1989-re készült el a teljes képi anyag, ekkor adták ki önálló albumként.

Asterix 0. – Hogyan esett bele Obelix a druida kondérjába, amikor kicsi volt

Asterix 0. – Hogyan esett bele Obelix a druida kondérjába, amikor kicsi volt

René Goscinny
Móra Könyvkiadó, 2026.08.03.
Muszáj volt, hogy egyszer kiderüljön az igazság. Muszáj volt, hogy egy napon az Emberiség mindent megtudjon a rejtélyről, amely több mint kétezer éve izgalomban tartja. Mert azzal ugyan tisztában voltunk, hogy Obelix kiskorában beleesett a varázsitalos kondérba. ("Már hallottuk elégszer!", szokta is mondani.) De azt nem tudtuk, hogy ez miként történt.

 

A szerzőpáros által létrehozott Asterix-univerzum mára megállíthatatlan: öt élőszereplős film, tíz animációs film, negyven képregény, öt illusztrált album, tizenhárom különkiadás, társas- és videójátékok, valamint számtalan adaptáció látott napvilágot az elmúlt 65 évben. A képregények népszerűségét jelzi, hogy 89 nyelven és további 31 nyelvjárásban olvashatóak a sorozatrészek. Világszerte már több mint 393 millió példány fogyott a kötetekből. A hősök kiskutyájáról szóló Ideafix-sorozat a fiatalabb rajongókat szólítja meg.

 

René Goscinny 1926. augusztus 14-én született Párizsban. Gyerekkorában családjával Argentínában élt, ahol kirekesztettséget élt meg a kortársai között. Képzőművészeti irányban tanult, és mivel már tinédzserként pénzt kellett keresnie, segédillusztrátorként dolgozott egy hirdetési ügynökségnél. Később élt New Yorkban, szolgált a francia hadseregben, végül több év küszködés után két karikaturista révén kapott lehetőséget, hogy a World Press/International Press munkatársa legyen. Itt ismerkedett meg Albert Uderzóval, akivel hamar megtalálták a közös hangot. Több közös projekten dolgoztak együtt, majd 1959-ben François Clateaux segítségével létrehozták a Pilote magazint. A többi már történelem. Az első kiadás (amelyben már Asterix is felbukkant) hatalmas sikert aratott. A sorozat népszerűsége ma is töretlen. A kis Nicolas-sorozat is képregényként indult, 1955-ben, de ez a változat nem vált be. Goscinny újragondolta a karaktert, és végül gyerekhangon megírt rövid elbeszéléseket alkotott, amelyekhez Jean-Jacques Sempé néhány rajzot készített. Ebben a formában 1959-ben jelent meg az első elbeszélés, majd 1960-ban az első illusztrált kötet. A szerzőpáros összesen 222 kis Nicolas-történetet alkotott meg. Goscinny termékeny alkotói életútja tragikus hirtelenséggel szakadt meg, 1977. november 5-én, 51 évesen halt meg szívrohamban.

 

Gazdag életműve azonban tovább élteti őt, szellemessége, humora ma is éppoly szórakoztatóvá és szerethetővé teszi a műveit, mint amikor megírta őket.