Zombulnak a gyerekek? Itt egy könyv, amitől majd még jobban....
2017. szeptember 19.
Csak épp máshogy... és a legszebb, hogy észre sem veszik! Szóval, a kütyük előtt zombuló gyerekeinkkel nehéz mit kezdeni. Egyrészt, mert felvilágosult szülők vagyunk, és úgyis tudjuk, hogy ez a jelen, a jövő. Másrészt, mert nem vagyunk annyira felvilágosultak, és aggódunk is nagyon, ezért állandóan balanszírozunk, vajon mennyit, mikor és mivel lehet nyomkodni.
Nahát, ezek után, hogy olvasson a gyerek, csak mesebeli álmainkban létezik, és magunk is pironkodunk, milyen avittas szokásokra szeretnénk rávenni őket. Mégis, amikor kezembe akadt ez a könyv – nem is olyan véletlenül – akkor bizonyosságot nyert, van még remény, talán fennmarad még néhány évig a kultúrvilág, esetleg van valami kis esély arra, hogy a mi gyerekeink is olvassanak.
Mert ha egyszer elkezdenek olvasni, biztosan nem hagyják majd abba... legalábbis akit megcsap az olvasás szele az nem adja majd olcsón... de hogyan is jussunk el eddig?
Kinek-kinek más irányba visz az útja, mástól pörög be, én annak idején az Egri csillagokra gerjedtem (... no comment...), mások a képregényes csalira esküsznek, viszont itt egy könyv, amit fiúk és lányok, akik érzik a mai világ szelét, nem mennek el szárazon, azonnal érzik, ez lesz az övék!
Lesi Zoltán: Karton és Matild – A zombimentők című könyve egy videójátékkal kezdődik, ami azonnal kontextusba helyezi az olvasót, majd ebben a díszletben is folytatódik. Ismerős terep, ismert kifejezések, helyzetek, megoldandó feladatok. Szuper gyorsasággal a lényegre tér a történet, belecsöppenünk egy valós idejű off-line kihívásba, ami ugyanúgy, ugyanazzal a forgatókönyvvel, feladatokkal és főleg szóhasználattal bír, amit a játékok során megszokhattunk. Nyilván nem mi szülők, én bevallom, több helyen is elvesztettem a fonalat, de a gyerekek biztonságos otthonossággal mozogtak a történetben és a kifejezések között. A gyerekbarát tördelés, a vicces illusztrációk igazi élménnyé varázsolják az amúgy sajnos nem túl vaskos sztorit. Amiben a mi „hagyományos” életünkből is belecsempésződött némi konfliktus, érzelem, megoldandó helyzetek, emberi kapcsolatok kérdései. Ami megint csak megnyugtató, hogy ez a generáció is találkozik azokkal a legfontosabb történésekkel, amelyekről a mi gyerek és kamasz éveink szóltak, és amikről úgy gondoljuk, hogy az ő életüknek is szólnia kell. Ilyen a barátság, a magány, a félelem, a bátorság, a győzelem.
Hogy valójában szólnia kell-e ezekről az ő életüknek is, az egy másik kérdés, mindenesetre ez a könyv kielégíti a szülők értékekkel kapcsolatos elvárásait, és a gyerekek szubkultúrájának részleteit, témáit is. Így aztán biztos siker minden család könyvespolcán.
forrás: Szülő 2.0 / 2017. szeptember 19. / Ninna
