A háttérben persze Lufi agyafúrt akciói állnak, amelyek nem mindig a terv szerint alakulnak, de végül mégis egybeforrasztják az egymástól elszakadt szíveket. Mi ez, ha nem boszorkányság? A varázslat áldozata két fekete férfinadrág és tíz doboz cserépangyalka.
OLVASS BELE!
(...)
Kinőttem Szamócát
Én nem értem a felnőtteket! Az sem jó nekik, ha az ember kicsi, az sem jó, ha nagy. Amíg kicsi voltam, a felnőttek egyfolytában azon sopánkodtak, hogy mikor növök már meg. Most pedig, hogy megnőttem, mindenki csak csóválja a fejét meg mérgelődik. Kiderült ugyanis, hogy szinte mindent kinőttem a nyáron, csak sajnos, az iskolát nem!
Nagymama megállapította, hogy kicsi lett rám az ünneplőingem és a szoknyám is, de csak a blúz helyett keresett elő egy másikat, a szoknya maradhatott. Nagymama azt mondta, igaz, hogy miniszoknya lett belőle, de azért még jó lesz az évnyitóra, ám én tudtam, hogy csak azért győzködnek anyuval, mert úgysincs helyette másik.
Aztán kiderült, hogy a lakkcipőmet is kinőttem, ugyanis alig tudtam belepréselni a lábamat. Mondtam nagymamának, hogy jó lesz nekem a tornacipő is, azt úgyis jobban szeretem, mert abban fára is tudok mászni, ám nagymama hajthatatlan volt. Kijelentette, ki kell bírnom az ünnepséget az undok lakkcipőben, és még le is szidott, amiért nem vettem észre hamarabb, hogy megnőtt a lábam. Mondtam nagymamának, hogy az ember nem szokta méregetni a lábát nyaralás közben, a lakkcipőjét pedig végképp nem húzza a lábára, hogyha nem muszáj. Nagymama rám szólt, hogy ne feleseljek, pedig én csak elmondtam a véleményemet. De a felnőtteknél az rögtön feleselésnek számít.
Az ünneplőing, a szoknya meg a lakkcipő még csak hagyján lett volna, ám amikor beértem az iskolába, az is kiderült, hogy Szamócát is kinőttem a nyáron! Szamóca megkérdezte, hogy miért vettem fel magas sarkú cipőt, ha sántikálok benne. Fájdalmas arccal elmagyaráztam neki, hogy a cipőmnek egyáltalán nem magas a sarka, viszont kisebb, mint a lábam, és ha neki szorítaná úgy a cipő a lábát, mint egy satu, akkor ő is csak bicegve tudna járni benne. Szamóca egészen belesápadt abba, amit mondtam. Megragadta a karomat, és a biológiaterem elé húzott, a vitrines szekrényhez. Mondtam neki, hogy engem most egyáltalán nem érdekelnek a kitömött békák, pockok meg vakondokok, mire Szamóca az üvegen visszatükröződő alakunkra mutatott, és azt kérdezte:
– Te is látod, Lu??
És akkor én is megláttam! Szamóca éppen egy fél fejjel volt alacsonyabb nálam! Pedig Szamóca egy évvel idősebb, mint én, már az ötödiket kezdi az idén. Az igazgató néni azonban nem engedte, hogy tovább bámészkodjunk, ránk szólt, hogy siessünk az iskolaudvarra, mert mindjárt kezdődik az ünnepség.
Mészáros Emőke és Takács Tamara már izgatottan várt rám az udvaron. Boldogan összeölelkeztünk. Együtt volt megint a DALMÉTA HANTAMEMŐ! Kikérdeztük egymást, kivel mi történt a vándortábor után, ám sajnos, nem sok idő maradt az élménybeszámolóra, mert Márta néni intett, és az énekkar rázendített. Olyan ricsajt csaptak, hogy egyáltalán nem hallottuk egymás szavát. Kiderült azonban, hogy nem csak mi nem hallottuk egymást a hangzavarban, hanem az énekkar sem hallotta a saját szólamait, ettől aztán olyan förtelmes macskazene kerekedett, hogy a Kóbormacskák Társasága méltán megirigyelhette volna. Márta néni idegesen integetett meg hadonászott, de így csak még jobban összezavarta a dalos kedvű tanulókat. És ezzel a fülsértő produkcióval ez a zűrös nap még egyáltalán nem ért véget!
Az ünnepség befejeztével az igazgató néni felszólított bennünket, hogy vonuljunk a termünkbe, ahol az osztályfőnökünktől további eligazítást kapunk. Beléptem az ajtón, és azt hittem, elvétettem az osztálytermet, ugyanis egy idegen lány ült a padomban. Rettentően kövér volt, és bőgött. Azt hüppögte, hogy csúfolódni nem szép dolog, és hogy megmond minket az anyukájának. Pedig én nem is csúfoltam, csak Kovács Norbi meg Rikker Misi, mert amint észrevették őt, odamentek hozzá, és azt kérdezték tőle, hogy: "Mit keresel itt, te hájpacni?" Erre a hájpacni azonnal zokogni kezdett meg fenyegetőzni, de hogy mit keresett a padomban, azt nem árulta el. [...]
