Nincs engedélyezve a javascript.
Fekete István
Fekete István
Szerző

Fekete István

(Gölle, 1900 – Budapest, 1970)

1900. január 25-én, a Somogy megyei Göllén született. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. A fiúra nagy hatást gyakorolt anyai nagyanyja és édesanyja, akik melegszívű szeretetükkel ellensúlyozták apja vasszigorát. Az elemi iskola első négy évét (1906-1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is költözött.

Első "vadászélményeit" már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a Ballagó idő című életrajzi regényében is említi. 1917 végén önként bevonult katonának, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1918-ig káplárként szolgált.

1923-ban felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az első félévet végezte el.  1924 januárjától  Magyaróváron folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett.

Tanulmányai végeztével 1926–29-ben Bakócán, majd 1920-tól 1941-ig Ajkán gazdatiszt. 1941-től Budapesten a Földmívelési Minisztériumban vadászati előadó. 1950-től a Mezőgazdasági Múzeumban tudományos kutató. 1952-től 1955-ig, nyugdíjazásáig a kunszentmártoni Halászmesterképző biológus szaktanára.

Feljegyzései, írásai rövid lélegzetű megfigyelésekként jelennek meg a Nimród vadászújságban, melynek szerkesztője,a neves Afrika-vadász író,  Kittenberger Kálmán biztatja további tollforgatásra.
Találkozásukból kölcsönös tisztelet és életre szóló barátság lett.

1936-ban írta meg A koppányi aga testamentumát, a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára. Első könyve máris a pályázat első helyezettje lett. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán (1939) a Zsellérek című regénye kapta az első díjat. Következő kisregénye, a Csí 1940-ben látott napvilágot.

1940-ben a Kisfaludy Társaság is soraiba választotta. Még színdarabot is írt, Hajnalodik címmel, mely drámát telt ház előtt játszották a Magyar- és a Kamaraszínházban, közel százszor. Majd Bánki Viktor filmrendező kérte fel egy forgatókönyv (Doktor Kovács István) elkészítésére, melyet egy hét alatt készített el.
Megjelent Hajnal Badányban, újabb elbeszéléskötetet írt Egy szem kukorica címmel (1944), négy évvel később kiadták a Tíz szál gyertya című novelláskötetét.
1951 őszétől a kunszentmártoni Halászmesterképző iskola tanára. Ott írta a Kele, valamint Lutra című regényeit, és 1955-ben végre megtört a köré fagyott jég is: a Halászat című művét a Mezőgazdasági Könyvkiadó tankönyvként hozta forgalomba. A Kele a Magvető gondozásában jutott el olvasóihoz, a Lutra pedig 1955-ben látott napvilágot, megelőzve a Bogáncsot, a Tüskevárt és a Vukot. Megírta a szarvasi arborétum történetét elmesélő Pepi-kert című könyvét, a Tüskevárért pedig 1960-ban még József Attila díjjal is kitüntették. 1965-ben jelenik meg a Csend, mintegy bevezetéseként a három kötetre tervezett életrajzi regényének, amelyből-utolsó írásaként csak a Ballagó idő készülhetett el. E regénye már írói számvetés is, visszatekintés az elmúlt, emlékké vált java életre. Az 1968-ban megjelent, Barangolások című elbeszéléskötete elsősorban felnőtt vadászélményeit foglalja egybe.

1970. június 23-án örökre lehunyja szemeit Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de felesége kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették szülőfalujában, a Somogy megyei Göllén.

 


 

József Attila-díj (1960)

Hallgass bele
1 audió
Belehallgatok
Nézz bele
1 videó
Belenézek
Kapcsolódó cikkek
10 cikk
Megnézem