1926. április 23. – 2003. július 14. 

Szegeden született. Egyetemi tanulmányait a budapesti Pázmány Péter illetve Eötvös Loránd Bölcsészettudományi Egyetemen folytatta, filozófia, pszichológia, szociológia (később politikai gazdaságtan) szakon. Első munkahelye a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tankönyvosztálya, 1953-tól az Ifjúsági (később Móra) Kiadó lektora volt, 1964-től főszerkesztői beosztásban. Itt dolgozott nyugdíjba vonulásáig, 1987-ig, de ezután is a kiadó munkatársa, később igazgatósági tagja volt. Első könyve 1957-ben jelent meg. Azt követően több mint harminc kötetet írt. Írásait az olvasók korhatár és fenntartás nélkül szeretik. A felnőtt- és gyerekvilág konfliktusait humorba oldó, nagy sikerű köteteit harmincöt nyelvre fordították. Írt még filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. 1978-tól, megalakulásától 1995-ig elnöke volt az IBBY (Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa) Magyar Bizottságának. Húsz évig volt elnökségi tagja az UNICEF Magyar Bizottságának, 1991-től elnöke volt a Staféta Alapítvány kuratóriumának (a hátrányos helyzetű gyerekek továbbtanulásának biztosításáért), 1996-tól haláláig elnöke az Írószövetség Gyermekirodalmi szakosztályának. Hosszan tartó betegség után 2003. július 14-én hunyt el.

Janikovszky Éva nevét alapítvány, meseíró pályázat, díj, budapesti általános iskola, hódmezővásárhelyi óvoda, kozármislenyi általános művelődési központ és szegedi kollégium viseli, szegedi szülőházán (Szeged, Bólyai utca 17.) és budapesti lakóházán (Budapest, VII. kerület, Bajza utca 8.) emléktábla található. 2000-ben Erzsébetváros díszpolgárává avatták. Janikovszky Éva emlékére 2020 júniusában Erzsébetváros Önkormányzata az erzsébetvárosi Zöldfelületi pihenőparkban Janikovszky Éva-szobrot emelt. A szobor alkotója Zsemlye Ildikó, Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész.

„Apukám sokszor mondja nekem, hogy vigyázz, mert kihozol a sodromból. De mindig későn szól, mert olyankor már kint van.”

Ezekről a sorokról minden tíz éven felüli magyar olvasónak Janikovszky Éva és az ő könyvei jutnak eszébe, gyerekek generációi nőttek fel rajtuk. Állandó témája a felnőtt-gyerek kapcsolat, a mindennapi élet – sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Hangja és ábrázolásmódja olyan írói világot teremtett, amely másokéval összetéveszthetetlen, egyedülálló a magyar irodalomban, sőt a kortárs világirodalomban is megelőzte korát, mivel leszámolt a „tekintélyelvű”, felnőttszemléletű írással. Írástechnikájának egyik jellemzője a nézőpont állandó váltogatása. Írjon bármiről, nála az éremnek valóban mindig két oldala van. Ez humorának egyik forrása. Például ha egy kisgyerek perspektívájából mesél arról, minek örül, rögtön utána elmeséli azt is, hogy az anyukája miért nem örül ugyanennyire ennek. Ez a fajta kettősség a maga rövid, tömör mondataival roppant mulatságos és persze mindnyájunk számára ismerős helyzeteket villant fel, s a két világ konfliktusait ironikus megvilágításba helyezi. A másik humorforrás az, hogy az írónő hitelesen szól akár egy óvodás, akár egy kisiskolás, akár egy kamasz gyerek hangján.

A felnőtt olvasó lépten-nyomon szembesül azzal, milyen mulatságosak a gyerek szájából a nap mint nap elhangzó felnőttmondatok, mint a „Felelj szépen, ha kérdeznek!” vagy a „Gyere csak ide, kisfiam, beszélni akarok veled!”.

Ugyanilyen hiteles Janikovszky Éva hangja, ha egy felnőtt, mondjuk, a szomszédasszony vagy a nagymama hangján szólal meg. Késői műveiben, a jobbára felnőtteknek szánt rövid írásokban saját hangján mesél. Humorának leggazdagabb – mert a mindennapi magyar nyelvből merített – forrása a már-már szólássá merevülő „felnőttbölcsességek”, közhelyek fejre állítása. Az írónő a kiválasztott fordulatot nemcsak a gyerek szájába adja, de szó szerint is veszi, így a közhely automatikusan viccé, helyenként már-már abszurddá válik. Hogyne válna: hiszen a felnőtt nem vár választ például arra a szónoki kérdésre, hogy „…mondd, édes fiam, mire használod te a fejedet?”. Ám a kamasz „komolyan veszi”, és megválaszolja: „…azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok”.

Ironikus, ám mindig szeretetteljes „közhelytechnikáját” olvasva minden olvasó magára ismerhet: Janikovszky Éva ugyanis mestere volt a modellszerű helyzetek felvázolásának. Ebben méltó alkotótársa is akadt: Réber László grafikus, aki egyetlen vonallal rajzolta meg, amit az írónő kevés szóval leírt.

Janikovszky Éva könyveinek témái, hangja és humora szerte a világon értő olvasókra talált, nem véletlen, hogy műveit harmincöt nyelvre fordították le, és mindenütt sikert arattak.

* * *

Több mint 2,5 millió eladott példány!

• 1958, 1974: Szocialista Kultúráért Kitüntetés
• 1961: Móra Kiadó „Kiváló dolgozó” elismerés
• 1972: Móra Kiadó „Kiváló dolgozó” elismerés (ezüst törzsgárdajelvény viselésére jogosult)
• 1973: Deutscher Jugendbuchpreis (német nyelvterületen a Ha én felnőtt volnék című kötetéért Réber Lászlóval együtt megkapták az év legjobb gyerekkönyve díját)
• 1975: Kiváló Úttörővezető Kitüntetés
• 1977: József Attila-díj
• 1978: Magyar Televízió Nívódíja (a Családi kör című műsorban végzett írói munkájáért)
• 1979: Ifjúsági Díj (adományozta az Állami Ifjúsági Bizottság)
• 1983: Gyermekekért Érdemérem (adományozta a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa)
• 1985: SZOT-díj (adományozta a Szakszervezetek Országos Tanácsa Janikovszky Évának „kimagasló munkájáért és a munkásművelődés segítéséért”)
• 1986: Gyermekekért díj (adományozta a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Tanácsa)
• 1988: Mosolyrend Lovagjává választják (Lengyelország)
• 1990: Greve-díj (Hamburg, Preis für Kinderkultur)
• 1993: Budapestért díj
• 1994: Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díja
• 1996: A Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje kitüntetés (adományozta a Magyar Köztársaság elnöke Janikovszky Éva irodalmi munkásságának elismeréseként)
• 1997: Szegfű Díj (a Magyar Szocialista Párt adományozta Janikovszky Évának „írásaiért és a gyermekekért végzett tevékenységéért”)
• 1999: IBBY Év Gyermekkönyve Díj (Cvikkedli című munkájáért)
• 2000: Erzsébetváros Díszpolgára cím („írói munkásságért és lakókörzetéhez kötődő lokálpatrióta tevékenységéért”)
• 2001: Az Alföldi Nyomdáért Elismerés
• 2001: Móra-díj
• 2002: A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje kitüntetés (adományozta a Magyar Köztársaság elnöke Janikovszky Évának „a gyermek- és ifjúsági irodalom terén végzett, nagy népszerűségnek örvendő egyéni hangú munkásságért”)
• 2002: Szent Imre-díj (adományozta a Magyar Köztársaság gyermek-, ifjúsági és sportminisztere Janikovszky Évának az ifjúság boldogulása érdekében végzett munkájáért)
• 2003: Kossuth-díj