2019-ben végeztem a Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán. Az egyetemi évek alatt kipróbálhattam magam a grafika több területén, de az illusztráció volt az, ami végleg rabul ejtett. Erre azt a roppant egyszerű magyarázatot találtam ki magamnak, hogy dacára annak, hogy sokáig nem éppen voltam a szavak embere, mindig is vonzott a történetmesélés. Úgy veszem észre, hogy amikor a szavak kudarcot vallanak, helyüket átveszik a furfangos vonalak! Én pedig ezekkel a vonalakkal kelek, majd velük fekszem. Közben pedig igyekszem bevonni őket kedves mesék, vagy akár különféle társadalmi problémák megelevenítésébe. Szerencsémre –és legnagyobb meglepetésemre– ezt a tevékenységet sokan elismerően és/vagy nagy lelkesedéssel követik. Amíg én és a vonalaim felfelé – vagy lefelé– görbítem azt az egyébként egyenes vonalat az emberek arcán, addig ígérem, nem hagyjuk abba.