Amikor a kukák világgá mentek – Körinterjú

Ha 3 szóval kellene jellemezned a Földet, mi lenne az a 3 szó?

"Nemlapos", lufi, otthon

Emlékszel rá, hogy gyerekkorodban miket tudtál, illetve miket adtak át neked a környezetvédelemről?

Az biztos, hogy ami a legjobban izgatta a fantáziámat, az az ökológiai lábnyomom mérete volt. Akkoriban nehéz volt megemésztenem, hogy az amúgy épp növésben lévő lábamnak mi köze van a Földhöz és miért jó, ha nem nő. Mondjuk a lábfejeim valóban sokat nőttek, zongorista lábujjaim jó hosszúra nyújtóznak, hogy elérjék a 41-est. Viszont ahogy az ember életében az életkor csak egy szám, azt hiszem, a lábam mérete sem tükrözi a valós ökológiai lábnyomom. Legalábbis erre törekszem.

Milyen lesz szerinted a Föld 2050-ben?

Igyekszem pozitív szűrőn keresztül nézni és látni a világot. De szerintem, akinek erről határozott elképzelése van, ő maga vagy földönkívüli vagy legalábbis transzcendentális erőkkel bratyizik. Nekem sajnos nincsenek forrásaim, a jósnő képzést pedig még nem fejeztem be, úgyhogy csak merem remélni, hogy az emberiség időben rájön, hogy csak egy bolygó van, ami adott az életünkben és bár sokszor úgy tűnhet, hogy a Föld az, ami kiszolgál minket, míg a világ a világ, ez a kapcsolat egyszerűen nem lehet egyoldalú. Kölcsönhatásban él mindenki, és minden, és ha az ember visszaél az adottságokkal, könnyen felboríthatja ezt az egységet.

2050-re felnő egy vagy két tudatos generáció, akiknek már nem kell dacolniuk a felmenőikkel és azokkal a hatalmakkal, akik csak a saját érdekeiket nézik. Én pedig 55 évesen büszke leszek, hogy részese lehettem a Föld megmentésének.

Úgyhogy a Föld addigra kiheveri a rázós éveket, megkezdődik a restaurálás.

Mi inspirálta a kötetben szereplő alkotásodat?

Szerencsére inspiráló szövegeket illusztrálhattam, a nagyon képszerű és humoros írásokkal nem volt nehéz dolgom. Viszont emellett igyekeztem kicsit mindent mindennel összefüggésbe hozni, hiszen a környezetvédelem is pont erről szól. Amikor az ember képet olvas, egyszerre több értelmet keres. Ezért a rajzok sokszor két vagy több különböző történetet próbálnak egy kompozícióba sűríteni. Ezzel próbálok segíteni összefoglalni és megérteni egy adott problémát. Ilyen például a Petáz és Nella című mesénél a sok kicsi béka, mint az ökológiai körforgás narrátorai. Az ő "szájukból halljuk" és látjuk, mi milyen következményekkel jár, ha elfogynak a legyek. Távolról indulni a rajzzal mindig hálás dolog, mert így átfogó képet kapunk a történetről anélkül, hogy az olvasónak kész, konkrét gondolatokat adnánk.

Szerinted mit csinálnak a kukák, miután világgá mentek?

Szerintem a kukák egymásból építenek lakóházakat, telepeket, városokat olyanoknak, akiknek nagy szüksége lehet rá. Az egyik kukából tető, a másikból cserép a harmadikból víztározó lesz… Az egymilliomodik jászótérré változik, de olyanná, ami a nagy melegben nem égeti meg a gyerekek fenekét csúszdázás közben.

Van-e esetleg saját élményed/emlékezetes sztorid a környezetvédelemmel kapcsolatban?

A gimis papírgyűjtések nagy bulik voltak, pedig szinte már nyűg volt összepakolni, lemérni, felcímkézni és bevinni a spárgával átkötött stócokat az udvaron álló hatalmas konténerhez. A végén mégis mindig nagyon felemelő volt látni a sok elszánt gyereket, és főleg a boldogságot a győztes osztály arcán. Aki nem vitt papírt, béna volt, de csak azért, mert akkor még biztosak lehettünk abban, hogy mindenkinek van otthon legalább egy-két tök ciki ronggyá forgatott ifjúsági magazinja.

Jásdi Júlia