Mándy Iván

Szerző

1918. december 23. – 1955. október 6.
Apja, Mándy Gyula újságíró volt, anyja, Alfay Ilona tanítóképzőt végzett tisztviselőként dolgozott. Szülei válása után apjával maradt, korán megismerte a pesti kávéházak, mozik, szállodai szobák világát. Bár apjával feszült volt a viszonya, ő maga is elismerte, hogy íróként nagyon sokat köszönhet neki. (Mi az, öreg? (1972).
Mándy Iván a Fiumei úton, a Teleki tér tőszomszédságában élt leghosszabb ideig, 1941-től 1984-ig. Prózájában gyakran meg is jelenik a Teleki, az Árusok tere, akárcsak életének más helyszínei, mint például a Mátyás tér és az egykori Tisza Kálmán tér.
1928-től a budapesti Lónyay utcai református gimnáziumba, majd a Madách Gimnáziumba járt, ám 1935-ben apja beleegyezésével a tanulmányait félbehagyta.

Már a gimnáziumi évek alatt írt novellákat, 1937-től pedig publikált. Első könyve, A csőszház 1943-ban látott napvilágot. A második világháború alatt a katonai szolgálat alól az apja segítségével sikerült mentesülnie. 1945 után az Újhold fiatal szerzőgárdájához csatlakozott. Az 1949-ben kezdődő szilenciumig 5 könyve jelent meg (A csőszház, Az enyedi diák, A huszonegyedik utca, Francia kulcs, Vendégek a Palackban). 1949 és 1957 között Mándy előtt is bezárultak a publikálási lehetőségek. A betiltás évei alatt a Magyar Rádió számára készített dramatizálásokat, gyerekeknek szóló hangjátékokat s a Népművészeti Intézet munkatársaként (1950–1954) vidéken tartott irodalmi előadásokat. Erről az időszakról szóló könyve, az Előadók, társszerzők csak jóval később, 1970-ben jelenhetett meg.

Az elhallgattatás éveiben a törzshelye a Károlyi-kerthez közeli Darling eszpresszó volt, ahová a többi margóra szorított íróval, költővel (Határ Győző, Kálnoky László, Kormos István, Lakatos István, Rába György, Végh György) járt. Ezt az időszakot mutatja be az 1959-ben megjelent könyve, a Fabulya feleségei. 1954-től szabadfoglalkozású író, állást többé nem vállalt. A szilencium után jelent meg 1956-ban az azóta is töretlen népszerűségű Csutak és a többiek, majd 1957-ben a Csutak színre lép című ifjúsági regénye.

1966-ban ismerkedett meg Simon Judit orvosnővel, akivel 1967-ben házasságot kötöttek. (Házasságát az ún. Zsuzsi-novellákban örökítette meg.) 1984-ben költöztek el a Józsefvárosból az V. kerületi Aulich utcába, ahol ablakuk a Batthyány-örökmécsesre nézett.
Az ’50-es évek második felétől folyamatosan jelentek meg a könyvei. A 60-as években két jellegzetes témája, a foci és a mozi teljesedik ki A pálya szélén (1963) és a Régi idők mozija (1967) című köteteiben. A ’60-as, ’70-es évek a filmes ismertséget is meghozta számára: Csutak és a szürke ló (Várkonyi Zoltán, 1961), Régi idők mozija (Dömölky János, 1971), A locsolókocsi (Kézdi Kovács Zsolt, 1973), A pálya szélén (Sándor Pál, 1973.) stb.
1969-ben kapta meg a József Attila-díjat, majd a ’70-es évek végétől haláláig számos elismeréssel, köztük Kossuth-díjjal (1988) jutalmazták.A rendszerváltás után 1989-től a Holmi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, 1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke volt.
1995. október 5-én este a Titanic Filmfesztivál nyitóestéjén a Toldi moziban még megnézte nagy kedvence, Buster Keaton filmjeit, majd másnap virradóra, október 6-án, álmában érte a halál.
(életrajz forrása: DIA)