1972-ben születtem Budapesten. Jellegzetesen csóró, értelmiségi családban, egy óriási, lepukkant régi lakásban nőttem fel. A Moszkva téren és a környékén gyerekeskedtem: a Városmajorban és a Vérmezőn szocializálódtam, a budai vár eldugott és romos kalandparkjaiban jónéhányszor majdnem meghaltunk a haverjaimmal.

Az úgynevezett „előző rendszerben” eltöltött, eseménydús tizennyolc év után, 1990-ben érettségiztem, így a felnőttkorom jelképesen is a rendszerváltás pillanataiban kezdődött. Angolnyelv- és irodalomszakos tanárként végeztem az ELTE-n, aztán később humánpolitikai, sőt, egy bohó pillanatomban újságírói diplomát is szereztem.

Tettem néhány elvetélt kísérletet arra, hogy normális állásom legyen, aztán inkább megmaradtam a szabadúszásnál. Angol nyelvet tanítottam, majd a céges tréningek tanulságos világában tevékenykedtem, és nemzetközi coaching-akkreditációt szereztem. Mindezeket a mai napig is művelem amellett, hogy regényeket írok. 2016-ban jelent meg az Én, Sándor Erik – Egy pszichopata emlékiratai-című regényem, 2024-ben pedig a 11 Éjszaka. Feleségemmel két fiút neveltünk fel.