Méhes György, polgári nevén Nagy Elek, Kossuth-díjas író 1916. május 14-én Székelyudvarhelyen született.
Az erdélyi magyar irodalomba meseíróként, regényíróként, színműíróként, műfordítóként írta be a nevét. A második világháború utáni erdélyi gyermekirodalom megteremtőjeként Csoóri Sándor nevezte el őt a Nagy Mesélőnek. Mindeközben Erdély egyik legmeghatározóbb színpadi szerzője is lett.
1917-ben, a román hadsereg Erdélybe történt betörésekor a család Kolozsvárra költözött, így a kolozsvári Református Kollégiumban végezte a középiskolát (1933), az I. Ferdinand-Egyetemen pedig jogi diplomát szerzett (1938), de ezt követően érdeklődése teljes mértékben a színház és újságírás felé fordult.
Pályáját a II. világháború előtti szellemi vonulathoz kapcsolódóan kezdte Kolozsváron. Írói ethosza, a klasszikus értelemben vett erdélyi polgári értékrendben gyökerezik. A Pásztortűzben színikritikái, a Hitelben tanulmányai jelentek meg. 1938–44 között a Keleti Újság munkatársa. Korai publicisztikai tevékenységével a diktatúrák, a totalitárius, nacionalista és xenofób társadalmi erőszaktétel ellen száll síkra kivételes bátorsággal. A tordai harcok idején 1944 őszén írta meg Magyarok és románok c. vezércikkét a Keleti Újságba. Ebben, még a német megszállás alatt, állást foglalt az egymás ellen uszított két nép testvéri jövőjéért.
A II. világháborút követően „Az új rendszer elgáncsolta, a balos dogmatikus türelmetlenség kiszorította az újságírásból, s eltiltotta addigi névhasználatától”. Így felvette az egyik tudós őse, Méhes György nevét. Kiszorítottságára műfordítással is reagált, miközben egyre újabb – súlyos üzeneteket hordozó – „álmeseregényeket” írt, mint a Gyöngyharmat Palkó, Rapsonné vára, Szikra Ferkó, Világhíres Miklós.
Még 1948 és 1950 között a Falvak (Dolgozó) Népe munkatársa lehetett, 1950 és 1952 között a Művelődési Útmutató szerkesztője, majd 1956-ban rövid ideig a Napsugár című gyermekirodalmi lap főszerkesztő-helyettese. Ezt követően élete végéig szabadúszó volt. Tucatnyi meséskönyve – nagy klasszikus elődeihez méltón életkortól függetlenül – mindenkihez szól. Varázslatos meseregényei, az igazságról, emberségről, tisztességről, szeretetről, reményről megfogalmazott – a korban egyedülálló – hitvallással érnek fel. Ezzel párhuzamosan évtizedeken keresztül jelentek meg ifjúsági regényei (Gyémántacél, Három fiú meg egy lány, Győzelmes Gábriel, A tizenkét éves felnőtt)
A hatvanas években a drámaírás felé fordul. Egyfelől az egykorú társadalmi élet visszásságaiba bevilágító vígjátékaival (33 névtelen levél; Duplakanyar; Drága gyermekeim; Az nem igaz, hogy ez igaz, heten, mint a gonoszok), másfelől történelmi groteszkbe öltöztetett drámai szatíráival jelentkezik: a Barbár komédia a népeket megosztó nagyhatalmi politika fortélyait figurázza ki, a Noé bárkája a társadalom hitvány elemeinek túlélésére utal, a Jerikó pedig a személyi kultusz és a diktátor karikatúráját adja, s benne az elégedetlenek forradalma dönt kőfalat. Vígjátékait, szatíráit évtizedeken keresztül hatalmas sikerrel játszották az erdélyi magyar színházak. Ezzel egyidőben, a hatvanas évek elején kezdi el írni vidám, családi regénysorozatát (Micsoda társaság, Leleplezem a családomat, Tatárok a tengeren, Kilenc vesszőparipa).
A hetvenes évek végétől jelennek meg felnőtt regényei. Első szakmai sikerét az 1982-ben megjelent önéletrajzi jellegű, a Bizalmas jelentés egy fiatalemberről című regénnyel érte el, amelyben kendőzetlen őszinteséggel mutatja be a korszakváltás ellentmondásait. A regény úgy az olvasók, mint a kritikusok körében osztatlan sikert aratott. További regényeiben is a Trianon előtti és utáni erdélyi társadalmat örökíti meg emberi sorsokon keresztül. (Orsolya, Emmi, Gina, Kolozsvári milliomosok).
Magyarországon átütő sikert a kétezres években az Ulpius-Ház kiadásában megjelent polgári regényeivel ért el, melyek közül mindegyiket meg lehetett találni az olvasói sikerlistákon. 100. születésnapja ünneplésének közeledtével a Cerkabella által újra kiadásra kerültek Méhes György vidám családregény sorozatának kötetei, melyek mind töretlen sikernek örvendtek az olvasók körében.
Romániában Vasile Alecsandri-díjat, valamint a Kolozsvári Írók Társasága irodalmi díját kapta meg, Magyarországon a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét (2000) és Kossuth-díjat (2002), Ausztriában pedig a Bécsi Európai Akadémia díjával tüntették ki.
Méhes György – Nagy Elek Alapítvány
