A Dani krónikák - Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok (Olvasónapló blog)

Az úgy volt, hogy nagy lelkesen magamra vállaltam annak idején, hogy majd én segítek a könyvtárát összeállítani és alig vártam, hogy vásárolgathassak neki. Mielőtt óvodába ment volna, természetesen megkapta Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok című könyvét. Mikor a másik húgom kislánya is ebbe a korba ért, ő is megkapta. Aztán a nagyobbik unokahúgom iskola előtt kapta a Már iskolás vagyok című folytatást. Az óvodás részből a harmadikat meg már magunknak, illetve a kisfiamnak vettem és rendszeres esti olvasmány lett belőle. Úgyhogy igazából a családban az ovisból 4 kötet is van, ugyanis anyuéknál otthon még megvan az első kiadás, ami a miénk volt a húgaimmal.

Annak ellenére, hogy a történet javában a 70-es években íródott igazából tényleg kortalan, mert olyan dolgokról szól, amelyek egy 3-6 éves kisgyerek életében teljesen szokványosak még ma is. Milyen először leszakadni anyáról, közösségbe kerülni, megtanulni, hogy a játékokon osztozni kell, hogy nem kap állandó figyelmet a kicsi az őt felügyelő felnőttől, hogy alkalmazkodjon a többi gyerekhez és legyenek barátai, s hogy a világ tele van érdekességgel és mindenki mást lát meg benne.

S mindezt Janikovszky Éva utánozhatatlan stílusába csomagolva, úgy hogy egyetlen szülő se unatkozik, miközben olvassa, mert mosolyog olyan apróságokon, amik egy gyerek feje felett elrepülnek. A rajzok pedig, Réber Lászlótól, az örök Janikovszky partnertől szintén örökek. Úgyhogy simán lehet olvasgatni ezt a könyvet a modern kor gyerekének is, mert egyáltalán nem zavaró, vagy túlságosan korhoz kötött a sztori. Mondjuk az óvodás történetekből azért találtam olyat, amin rajta van a szocializmus keze nyoma, méghozzá az Ünnepsoroló kötetben, ahol április 4-ről van egy sztori. Juzsó nénivel sétálva a gyerekek észreveszik a zászlókat és megbeszéli a nemzeti ünnepeket, meg hogy miért fontos a felszabadítás napja. De ez csak ebben az ovis ünnepekhez készült könyvben van benne, ahol évszakok szerint mesék, versek, történetek kísérik az eseményeket (megnéztem otthon az eredeti Már óvodás vagyokot, abban sincs )

Nekünk még a Már iskolás vagyok nincs meg, de azért most elolvastam azt is, hogy tudjam, megvegyem-e Babszemnek, aki idén éppen eldöntötte, hogy nem akar iskolába menni. Még van persze egy éve az oviban, s távlati tervei között szerepel a Műszaki Egyetem elvégzése is, de a közeliben éppen nem fűlik foga a sulihoz, s ez a könyv talán kicsit segíthetne rajta. S elolvasva tényleg ez a könyv pont arról szól, hogy Dani már iskolás lesz, de barátja, Pöszke még nem, s a kislányt nem is érdekli a suli, látványosan nem érdeklődik felőle, de kiderül, hogy azért furdalja oldalát a kíváncsiság. Csak éppen az óvodások nagy részének fogalma sincs, mi történik az iskolában, csak azt tudják, hogy az valami komoly és kihagyhatatlan dolog és nagyon sok mindent vesztenek az ovis jóból, ha oda kerülnek. Daninak végül sikerül áttörnie Pöszke pajzsát. Úgyhogy tényleg igazán olyan gyerekhez szól a könyv, mint amilyen a kisfiam is, szóval biztos, hogy hamarosan az ő polcán is ott lesz ez a könyv.

A változás a két könyv között annyi, hogy itt már nincsenek fejezetek, hanem egybe van írva az egész, valamint nem E/3 személyben íródott, hanem már első személyben, úgyhogy most még inkább alá lett támasztva az elméletem, hogy Janikovszky gyerekkönyveinek narrátora többnyire Dani.

Most írjam le megint, hogy Janikovszky Éva klasszikus és időtlen, kiválóan ért a gyerekek és a szülők nyelvén, finom humorával minden generáció ajkára mosolyt csal? Ezt sokkal jobban tudják megmondani mások is. Én csak azt tudom, hogy bizonyított, több generáció szereti, mert felnőttem rajta én és a húgaim, az unokahúgaim (ezeken a könyveken tanultak olvasni) és most a fiaim vannak soron. Aztán majd jönnek az unokák :)

Forrás: olvasonaplo.freeblog.hu