A legtöbb szülő őriz olyan füzetkét valamelyik fiókjában, ami a gyereke legtündéribb mondásaival van tele. Mintha Ranschburg Jenő a saját füzetét ütötte volna fel, amikor a Gyerekségek című verseskötetét írta. „Olvasok, és figyelem, hogy /mint hat a vers a fiamra: / Bóbita, Bóbita játszik, / szárnyat igéz a malacra. / Szép ez a vers, apu, mégis / – kérdezi ő tele daccal – / miért csak a Bóbita játszik / folyton a Géza malaccal.” Ranschburg Jenő 2010 januárjában írta a Móra Kiadónál megjelent könyvéhez az előszót. Készült mellé egy CD is, szokatlan hangoskönyv, amelyen a gyermekpszichológus meséli el versről versre a saját gyűjtését ...
... azon az átlagnál kicsit magasabb, jól ismert, melegbarna hangon, amin annyiszor beszélt a fülünkbe (odabentről), mielőtt épp agyon akartuk vágni a kölköt! Oly sokszor adott tanácsot könyvben, újságban, tévében és rádióban, hogy a jobbik énünk évek (évtizedek) óta az ő hangján szól. Megnyugtatott minket, amikor izgatottan és mit sem sejtőn vártuk az első gyermeket, és mindent tudni akartunk arról, hogy amíg mi pénzt keresünk és a szülésig hátralévő időben megváltjuk a maradék világot, addig a kicsinyünk mit csinál, hogy érez odabent. Pánikszerűen kaptuk le a polcról a könyvét az ötvenedik „nemalvós” éjszakán, hogy ezt már nem lehet bírni! Aztán, amikor először rémültünk meg, hogy a gyerek tátott szájjal bámulja a tévét, és amikor a játszótéren roskadtunk magunkba, hogy bezzeg a szomszéd kisfiú már három hete a vécébe pisil.
Ranschburg Jenő újabb tanácsokat nem fog adni. De furcsa: legtöbbünknek, akik nem ismertük őt személyesen, mintha semmi sem változott volna attól, hogy már odaátról figyel. Egyik legutolsó összeállítása a Gyerekségek könyv és CD – friss meg 1959-ből való versekkel.
Szerző: Valaczkay Gabriella
Forrás: Népszabadság Online