A LÁZADÁS FOLYTATÓDIK

Hat kortárs magyar író (természetesen nők) és tizenkét illusztrátor (-nő!) együttműködéséből született a nagy sikerű Esti mesék lázadó lányoknak folytatása, a Magyar mesék lázadó lányoknak című kötet. DÁNYI DÁNIEL ISMERTETŐJE.

Magyar mesekönyvnél legalábbis szokatlan, hogy ilyen közel kerüljön egymáshoz a "lázadó" és "lányok" szó: az Esti mesék lázadó lányoknak nagy sikere után elkészült a magyar adaptáció, a Magyar mesék lázadó lányoknak. A vagány borító mögött 25 magyar nő történetét találjuk. A kötet hat kortárs magyar író (illetve talán a véletlen összjátékaként költő: Kiss Judit Ágnes, Mesterházi Mónika, Miklya Luzsányi Mónika, Molnár Krisztina Rita, Szabó T. Anna és Tóth Krisztina, és persze mind nők egyébként) és tizenkét illusztrátor (-nő!) együttműködéséből született - ám ahogyan a nemzetközi előd, úgy ez a gyerekkönyv sem egyszerű mesekönyv, hanem valódi nők, vagyis "lázadó lányok", életútjának illusztrált antológiája.

Ahogy a cím is sugallja, itt valami újszerű irányt vesz a lányokról, lányoknak szóló gyerekirodalom. A mese és életrajz határmezsgyéje ez, hiszen a kitalált mesékkel ellentétben ezeknek a történeteknek minden szava valódi eseményeket és életsorsokat mesél el. A hagyományos mesék világában ugyan megszokott, hogy a lányok a főszereplő mesehős fiúkat támogatják, várják, illetve változatos bajokba kerülve maguk szorulnak a hős segítségére – és ha véletlenül lány volna is a főszereplő, és aktívan küzdené át magát a próbatételeken, szinte elkerülhetetlen, hogy a kaland végére a női szerepnek megfelelő minta szerint viselkedjen. Ezek a valódi lázadó (vagy inkább önmegvalósító) lányok és a történeteik ellenben sokfélék, van köztük ilyen is, olyan is: van, akit segít a családja, van, akit épphogy akadályoz, van, aki őstehetségként indul neki a siker csúcsainak, van, aki kitartó szorgalommal dolgozik a közjóért. Van, akinek ismerjük a nevét (ha más nem, a róla elnevezett utca vagy tér után), és van, aki itt mutatkozik majd be nekünk. Ám mindegyikük rendkívüli tetteket vitt véghez, és egy idő után feltűnhet, hogy ehhez bizony mind le kellett küzdjék a környezetük hagyományos elvárásait a nőkkel szemben. Ez akkor is így volt, amikor a nők csak nagyon korlátozottan vehettek részt a közügyekben, nem volt a férfiakéhoz mérhető lehetőségük tanulni, vagy épp harcolniuk kellett ezekért a nehezen megszerezhető jogokért. És ahogy a történetek vonulata egyre közelít az olvasó saját idejéhez, egyfajta tárgyilagos, történeti összkép áll össze, egy életrajzi áttekintés a női történelemről.

A mesék alighanem minden korosztálynak tanulságosak és informatívak, igényes szövegezésük leginkább mégis az iskolás gyerekeket szólítja meg. (Ha már a tankönyveik nem szerepeltetnek izgalmas sorsú és gondolkodású női főszereplőket, ezt talán nem túlzás hozzáfűzni.) Bizonyára sokkal több mint 25 magyar női életút adhatna méltó szerepmodellt a jövő lány- vagy fiú lázadóinak. Mert bár női szempontú, fókuszú, szerzőségű és szerkesztésű ez a könyv, ugyanúgy el fogják olvasni a fiúk is, ahogy annak idején Janikovszky Éva „Örülj, hogy” könyveit is mind elolvastuk, és remélhetően éppúgy közös generációs referenciaponttá válhat ez is. Ugyan léteznek magyarul is olyan kivételes mesék, amiben aktív fiú és lány főszereplő is van (pl. a Szegény Dzsoni és Árnika) de talán nem is annyira a lányok-fiúk kontra koedukáció itt a lényeg, mert nem attól lesz modellértékű egy szereplő vagy az élettörténete, mert egyik vagy másik nemhez sorolható. Fiúk és lányok egyaránt képesek és hajlandóak is ellenkező nemű szereplőkkel azonosulni, feltéve persze, hogy a környezetük ezt megengedi, és nem korlátozza.
Ugyanakkor ezeket az élettörténeteket éppúgy a szórakoztatva tanítás és ihletés hajtja, ahogy fiktív mesetársaikat. Mégis meseként értelmezzük őket, mert ezek tanmesék, példák. Azt mesélik el, megannyi módon és hangon, hogy a valóságban is érdemes követni az álmainkat, kiállni a legkülönbözőbb próbákat, gyakran veszélyt is, és ez lányként épp úgy lehetséges és érdemes, mint fiúként. Ezek a lázadók, akik koruk elvárásaival szembefordulva nem átallottak az elvártnál többet és jobbat adni magukból a világnak, nem is csak érdemeik, eredményeik miatt figyelemreméltóak – de nem is ilyen mérce szerint kerültek a könyvbe. Bár magyarul a „feminizmus” máig veszélyes szó, nehéz nem észrevenni, hogy a női emancipációról szólnak ezek a mesék – és valóban, mi másról is szólhatnának?

forrás: revizoronline.com /Dányi Dániel/2018.07.18.