A Lázadó Panoráma
2018. szeptember 13.
Szívügyem a téma. Nem csak szülőként és/vagy nőként, hanem azért is, mert látom a körülöttem lévő felnövő most-még-gyerek, de ebéd-után-már-kiskamaszokon, hogy túlzás nélkül életbevágóan fontos beszélnünk róla. És tettem egy nagyon komoly ígéretet a fiaimnak.
Itthon sem teljesen példa nélküli Favilli és Cavallo munkája, hiszen életregényeivel Kertész Erzsébet valami hasonlót már elindított.
De nézzünk körül itthon is. Pár hónappal a Lázadó lányok debütálása után szinte egyszerre érkezett három hazai vonatkozású kötet.Nem tudom, hogy decensen tudatos döntések, vagy szerencsés véletlenek összjátéka, de gyönyörűen összesimulnak a Kolibri, a Móra és a Naphegy kiadó új könyvei. Olvasói korosztályaik egymásra épülnek, a változatos elbeszélői stílusoknak köszönhetően még az átfedések ellenére is új élményeket nyújtanak. Én bizony kötelező olvasmánnyá tenném bármelyiket, vagy mindegyiket.
A Magyar mesék lázadó lányoknak, 25 történetet tartalmaz, 6 író és 12 illusztrátor munkájának gyümölcse. Szerencsénkre a közkedvelt írók meséit nem korlátozták csupán egyetlen oldalra. A két-két és fél oldalas mesés hangulatú történetekbe az olvasó is jobban beleélheti magát. A szerzők mindent elkövettek ennek érdekében. Olyan szeretettel és megbecsüléssel szólnak hőseikről, hogy olvasás közben önkéntelenül is együtt küzdünk, drukkolunk a sikerükért.
A változatos illusztrációk igyekeznek megragadni valamit a lázadó leány személyiségéből. Olyan hátteret, netán stílust alkalmazva, ami az ismeretlenségből cinkostársakká minősíti őket. (Ha végigsimítjátok a Lázadó lányok és a Magyar lázadó lányok kötetét,még a borító textúrája is megegyezik, ami a tartalmat illeti, bizton állíthatom, hogy semmiben sem marad el (sőt).
Dicsérendő döntés, hogy nem csak a történelem, a művészetek, a tudományok területén alkotó kiválóságokról olvashatunk. Például Lomb Katónak fantasztikusan megörültem, csakúgy mint akkor, ha egy szereplő a civil bátorsága, önzetlensége miatt szerepelt.
Nagyon jó ötlet, hogy ezt a kötetet egyetlen illusztrátor munkái kísérik végig. Rátkai Kornél energiát és lendületet sugárzó képeit látva nehéz megállni, hogy ne fogjunk hozzá azonnal az olvasáshoz.
Ezek az életpályák túlmutatnak saját területükön. Közös metszéspontjuk az elszántság. Inspirációk ezek a sorsok, a belső tüzet, a küzdőszellemét felélesztő kalandok, amikért érdemes harcolni, kutatni, kitartani, megvalósítani. Nélkülözhetetlen üzenetet közvetítenek, mert az életet a minél ‘gyorsabban’ és a ‘többet’ szövi át, az állhatatos küzdelmet igénylő utak kevésbé tűnhetnek vonzónak.
És ezzel át is térhetünk Hugonnai Vilmára, akinek egy egész kötet szentelt Kertész Edina.Igazán mesésre sikerült könyv, rövid életképekben mutatja be az első doktornő útját. Ezúttal nem részletgazdagságon van a hangsúly, így a kisebbek (4-5+) is könnyen figyelemmel tudják követni. Nyilván sokan megérdemeltek volna egy önálló kötetet, de Vilma elképesztően kitartó elszántsága a mesékben győzedelmeskedő legkisebb, legesélytelenebb szereplővel vetekszik. (Kicsit félve gondolkodtam el, hogy a helyében én vajon meddig mentem volna el?) A mese is a már-már valószerűtlen kitartása köré rendeződik. Marosi Krisztina kerekded képi világa aranyosan egészíti ki, árnyalja a kedves és barátságos szöveget.
Túlzás nélkül létfontosságú könyvek, de mi a helyzet a fiúkkal?
Persze ne feledkezzünk meg Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot című könyvéről, amiben a matematikus Erdős Pál életét mutatja be (ne felejtsétek a függeléket átbogarászni matekos érdekességekért), vagy Kemény Kristóf Puskás Öcsi sorozatáról, de ez még fájdalmasan n-a-g-y-o-n kevés. Komolyabb lélegzetvételű, az angolul megjelent Ben Brooks: Stories for Boys Who Dare to be Different című könyve, amibe eddig csak beleolvastam (köszi Kata, köszi Berci, hogy nagylelkűen kölcsönöztétek), de valami hasonlóra vágynék magyarul.
Töltsük meg a fiúk és lányok fejét hősökkel, akiknek nem a derékméretük, vagy az autójuk márkája a legmarkánsabb vonásuk. Fordulhassanak olyanokhoz, akik bátrak és nem adják fel. Akiket lehet követni, mert inspirációt nyújthatnak, akik megerősítik gyerekeinket, bajban kapaszkodóul szolgálnak, szükség esetén bátorságot, kitartást meríthetnek példájukból. Akik lángra lobbantják a képzeletüket, elültetik az érzést, hogy KÉPES vagy rá, hogy valami olyat csinálj, amiért bekerülnél ezekhez hasonló könyves csodába.
Az intézményi keretek nem biztos, hogy lehetővé teszik, de ha máshogy nem megy, legalább könyveken keresztül találjon mindenki magának egy ilyen példaképet.
/forrás: hintafa.blog.hu / 2018. szeptember 12. /
