Ovisokosító-sorozat

Nagy tapasztalattal rendelkező pedagógusként milyen szempontokat tartottál szem előtt az Ovisokosító témáinak és tartalmának kialakításában?

Szülőként és pedagógusként is azt tapasztaltam, hogy mindenki iszonyatosan ért a gyerekneveléshez, amíg valaki másnak a gyerekéről van szó. Amikor viszont szülőként kerülök szembe egy problémával, akkor bizony nem is olyan egyszerű dönteni, akár a leghétköznapibb kérdésekben sem. A gyerekeink legkisebb korától kezdve velük közösen szerettük meghozni az őket érintő döntéseket, megvitatni a problémákat. Tapasztaltból tudom, milyen sokat segített egy-egy mese, történet ezekben a beszélgetésekben. Meg persze a humor, ami a leggázosabb helyzetet is segíthet feldolgozni. És gázos helyzet akad bőven! A kinek, hogyan köszönünktől kezdve, az összegubancolódott családi kapcsolatokon keresztül, a városi közlekedésen át, egészen a digitális világ veszélyeiig, sok minden van, amit érdemes végigmesélni és átbeszélni a gyerekekkel közösen.

Kik inspiráltak téged a karakterek megformálásában?

A családunkban előfordultak „malacos” becenevek, hiszen a fehér bőrű, szőke, kék szemű vonal jelen van a génjeinkben. A könyvekben leírt sztorik, ha nem is pontosan úgy, de nagyon hasonló módon megestek velünk a családban. De Rozmaringban és Tarackban nemcsak az öt gyerekem, az unokám, hanem az egykori tanítványaim is benne vannak jócskán.

Miért pont egy iker vaddisznópárt választottál a sorozat főszereplőiül?

Fontosnak tartottam, hogy a szereplőim egy szerető, a gyerekekre odafigyelő családban éljenek. Ám ezekben a családokban is lehetnek a szülők között olyan nézet-vagy értékdifferenciák, amik egyszerűen abból fakadnak, hogy más családból érkezik az anya, másból az apa, és mindkét családban mások voltak a szokások, az elvárások. Ez nem baj, sőt jó is lehet, de beszélni kell róla, ki kell alakítani egy közös értékrendet, ami szerint neveljük a gyerekeket.

A vadmalacvilágban jó lehetőség adódott ennek a mesei tükrözésére, hiszen Luána mama egy nemes vérű, városi fajmalac, míg az édesapa elárvult vadmalacként nőtt fel az erdőben Természetes, hogy másként gondolnak a gyereknevelésre, és az is természetes, hogy a gyerekek próbálják feszegetni a határokat. Másrészt az ikrek két teljesen különböző karaktert képviselnek, akikben mégis sok az azonosság, ahogyan ez a testvéreknél lenni szokott. Rozmaring és Tarack karakterét próbáltam úgy megalkotni, hogy minél több gyerek tudjon azonosulni velük és a szituációkkal is.

Mi okozott kihívást az írás során?

A terjedelem. Egy rövid mesét nehezebb megírni, mint egy hosszút, hiszen a könyv oldalszámától függetlenül izgalmasnak, eseménydúsnak kell lennie a történetnek. Ilyenkor nagyon kell tudni, hogy mit akarok, mert minden szó számít. Éppen ezért ez többkezes munka: a grafikusnak legalább akkora szerepe van, mint az írónak, hiszen sok mindent könnyebb képpel elbeszélni, főleg az ovisoknak. Nagyon hálás vagyok Tóth Adrejnek, aki valami csuda vicces figurákat és világot teremtett.

Kiknek ajánlod ezt a könyvet?

Minden ovisnak, és a hozzájuk tartozó felnőtteknek: szülőknek, nagyszülőknek, pedagógusoknak. Az esti mesélés nagyon jó szokás, és ezek a könyvek segítenek abban is, hogy kialakuljon a gyerekekkel egy jó kis beszélgetés az illem, közlekedés, a családi kapcsolataink, vagy éppen a digitális világ veszélyeivel kapcsolatban. Az óvodapedagógusok számára olyan indukciós anyagot jelenthetnek ezek a könyvek, amelyekre egy egész foglalkozást is felépíthetnek. Terveink között szerepel, hogy ingyenesen közzéteszünk egy foglalkozássorozatot, amelynek segítségével az ovis csoportokban komplex módon dolgozhatják majd fel a könyvek témáit a gyerekekkel.