Rozmaring és Tarack viselkedni tanul

Egy vallomással kezdeném a könyv bemutatását:

Amikor elolvastam a könyvsorozat címét fenntartásaim voltak: Ovis okosító. Óvodapedagógusként, szülőként, nagyszülőként sem szeretem azokat a dolgokat, melyek „direkt” módon próbálnak hatni a gyerekekre. Sokkal inkább tudom elfogadni azokat a helyzeteket, amikor a gyerek, szinte észrevétlen módon, elrejtve juthatnak új ismeretekhez. A sorozat címében lévő okosító szó nekem túl didaktikusnak tűnt, de a könyv címe bizony nagyon felvillanyozott: egy óvodásoknak szóló „illemkönyv”. Hiánypótló. Szükség van rá, hiszen oly nagy szükség van arra, hogy a gyerekekhez közel hozzuk azokat az együttélési szokásokat, szabályokat, melyek segítenek a kapcsolatok alakításában, az együttlétek zökkenőmentesebb, jó hangulatú kialakulásában, mert számomra, az illemszabályok ezt jelentik. Kapocs a korosztályok között és segítség a különböző helyzetekben. Egyetemes, élő, mindenki számára ismert szokásrendszer. Persze tudom, hogy vannak közöttük, amik mára már „elavultak”, de helyettük az élet változásai magukkal hozzák az újabbakat. Gondoljunk csak a mobil telefonálás és internethasználat szabályaira. Hiszem, hogy nagyon nagy szükség van arra, hogy már az óvodáskorban megismertessük gyerkőceinkkel ezek közül a legalapvetőbbeket és a címből kiderül, hogy ennek az „okosító” könyvnek pontosan ez a célja. Mesébe ágyazott, „illemkódex”. Csodás az ötlet, hát még a „kivitelezés”.

Megkaptam a könyvet és nagy izgalommal néztem végig. Először csak az illusztrációkat és már rögtön el is szállt minden aggodalmam. Tóth Andrej hihetetlenül szép, kedves, játékos, egyszerű és gyerekek számára könnyen feldolgozható képi világot teremtett. Az, hogy az oldalak színesek még izgalmasabbá teszi a könyvet és segít fenntartani a gyerekek figyelmét. Másodszor már a mesét és a képeket együtt olvastam. Miklya Luzsányi Mónika ötlete, hogy egy „vadmalac család” élete, mindennapjai köré szövi a történetet és ebbe rejti el az „illemszabályokat” zseniális. Hiszen melyik gyerek ne szeretné a vadmalacokat? Melyik gyerek ne szeretné a meséket? A kettő együtt telitalálat. Az, hogy ebben a családban ennyire eltérő „személyiségek” élnek együtt már csak ráadás. Engem teljesen „levett a lábamról” ez a könyv, de illik, nem illik (megjelenés előtt elmesélni) tesztelnem kellett a legkisebb, 6 éves unokámon is, ezért az egyik este lefekvéskor elmeséltem neki. Egyszer. Aztán még egyszer. Sőt, még harmadszor is. Már félálomba volt, amikor azt kérdezte tőlem: „Nana! Holnap elmeséled, hogy mi történt Rozmaringgal és Tarackkal az esküvőn?” (Ja, és másnap, felkelés után két teknős taligát rajzolt, hogy az ikreknek soha többet ne kelljen összeveszniük a játékon.)

Nekem ennél több nem kell annak bizonyítására, hogy ezt a könyvet bátran ajánljam minden szülőnek, nagyszülőnek, óvodásokkal foglalkozónak. Ott a helye a könyvespolcokon. (és Okosító cím ide vagy oda nagy izgalommal várom a következő részeket is.)

Karczewicz Ágnes - háromszoros anyuka, háromszoros nagymama és nem utolsó sorban 43 éve óvónő, a Kincsek és kacatok óvodáknak blog szerzője

„Kedves szülők! Csak akkor merjék a gyerekek kezébe adni ezt a könyvet, ha otthon a papa és a mama is jól viselkedik, mert bizony a mese szerint ott is lehetnek bajok. Ami nem baj mindaddig, amíg valaki igyekszik tanítani a helyes viselkedést. Mert ma nem divat a fegyelmezés, az a módi, hogy teljesedjen ki a gyerek egyénisége – de ha nem tud köszönni, ha nem tud kérni, ha nem érdekli más, csak saját maga, addig vesztest nevelnek belőle. Mert azzal a mentalitással nem fogadja el őt semmilyen közösség, soha nem lesz sikeres. Ez a kedves, szándékosan nem „bájost” mondtam, könyv teljesen hétköznapi példákon mutatja be, mire is kell naponta vigyázni, hogyan kell úgy „nevelni” a családot, hogy ne sértődés legyen a vége. Várom a sorozat többi részét, mert szívesen olvastam.”

Görög Ibolya – protokoll szakértő

Ha a gyerekek (kiskutyák, kiscsikók, kecskegidák, vadmalacok) neveletlenek, kézenfekvő megoldás, hogy meg kell nevelni őket, vagy még jobb, ha példát mutatunk nekik. „Köszönj szépen! Köszönd meg szépen! Kérjed szépen!” Jó, jó, de kinek, mikor és legfőképpen mit és hogyan kell mondanunk, hogy a nyelv pragmatikai szintjének szabályait is betartsuk, az elvárásoknak megfelelően történjen a nyelvi tiszteletadás? Mit jelent szépen enni? Kultúrafüggő, hogy egy adott közösségben milyen (viselkedési) szabályokat, normákat közvetítünk a gyermek felé a szocializáció során. De mi történik, ha a családon belül is eltérőek a szülők magukkal hozott szokásai, elvárásai? A Horka családban sem egyszerű úgy nevelni az ikermalacokat, Rozmaringot és Tarackot, hogy az úri famíliából származó Luána mamának azért nem volt soha disznóól a szobájában, mert az ő köreikben ez nem volt szokás, míg a szülők nélkül maradt Horka papáéban azért, mert neki nem is volt gyerekszobája. Ők bizonyos helyzetekben egészen mást gondolnak az adekvát viselkedésről. Még az a szerencse, hogy az egymás iránti szeretet, türelem és tapintat átsegíti őket az olykor nehéz, sőt kínos helyzeteken. Ráadásul, a családnak van egy segítője Tippan óvó néni személyében, akinek a szava sokat nyom a latba.

Miklya Luzsányi Mónika könyve sok-sok humorral fűszerezve teszi életszerűvé és élvezhetővé a moralizálástól mentes történetet, amely segít az óvodáskorú gyerekeknek eligazodni a „tudni illik, hogy mi illik” útvesztőjében.

Dr. Szinger Veronika - Károli Gáspár Református Egyetem

Az óvodáskorú gyermekek legfontosabb tevékenysége, sajátos nyelve a játék. Az óvodában kibontakozó szerepjátékokban újraélednek a napi események, formálódnak a gondolkodási-, érzelmi- és szociális készségek, a mesélési alkalmak kontextusaiban pedig újabb formákat ölthet a tapasztalás, a megértés.

Az óvodai foglalkozásokba bevonható, a nevelő- és fejlesztő hatásra jó lehetőséget adó gyerekkönyvet írt Miklya Luzsányi Mónika, melyben a gyerekek számára befogadható módon jeleníti meg a hétköznapi helyzetekre vonatkozó illemszabályokat. A mese főszereplői az ikermalacok, az ő mindennapjaikban jelennek meg a gyerekeknek is ismerős családi szituációk. A szöveg párbeszédes részeinek illemtanra vonatkozó elemei jól beemelhetők az óvodai nyelvi-kommunikációs nevelési folyamatba. A meseolvasás során feltáruló történet az óvodapedagógussal való kapcsolatteremtés eszközét, a játékos illemtanulás lehetőségeibe való belefeledkezést kínálja. Az Ovis Okosító sorozat első meséje alkalmas arra, hogy a pedagógus a csoportos feldolgozásban élményszerű fejlesztő módszertani eljárásokkal kösse össze a történetet. A szöveg a mindennapi nevelői gyakorlatban összekapcsolható a dramatikus játékok lehetőségeivel, alkalmazható az illemszabályok sikeres elsajátításához, az apró konfliktusok feloldásához, a társas kapcsolatok fejlesztéséhez. A képeskönyv jó élményforrás az óvodai beszélgetésekhez, lehetőséget nyújt a további történetszövési alkalmakhoz. A meseszöveg számtalan ötletet rejt az illemtanulás koncepciójába illeszkedő szituációk játékos feldolgozásához: lehetővé teszi, hogy a gyerekek oldott keretekben különböző szerepkörökbe bújva új tapasztalatokra tegyenek szert, eltérő reakciókat próbáljanak ki, minél pontosabban fejezzék ki gondolataikat. A humor erejével felvértezett képes mesekönyv az óvodai feldolgozáson túl otthoni közös olvasmányélményre, játékra, beszélgetésekre is alkalmat ad.

Bereczkiné dr. Záluszki Anna - ELTE TÓK