Mezőnyéken született 1927. június 20-án. 2009. október 20-án hunyt el Budapesten. Rajfilmrendező és képregényrajzoló, aki tehetségével kiérdemelte a Balázs Béla-díjat.

A Képzőművészeti Főiskolára 1945-től 1948-ig járt, amikor „osztályidegenként” politikai okokból kirúgták. 1951-ben a Nemzeti Színház díszletfestője, 1951–1954 között a rajzfilmgyártásban gyakornok, 1954–től 1957-ig tervező, 1957-től rendező.

Képregényei többségükben a Pajtás magazinban jelentek meg, legismertebb figurája Kajla kutya.

Éveken keresztül dolgozott a Dörmögő Dömötörnek is.

Leghíresebb rajzfilmsorozatai a Vuk, Pom Pom meséi és a Nagy Ho-ho-horgász. Ismertebb rajzfilmjei közé tartozott a Lúdas Matyi, a Vuk és a Szaffi. Olyan regények szerzője, mint a Vuk, a Bambi, vagy az Óz a csodák csodája.

1968-ban elnyerte a Balázs Béla-díjat a mozgókép területén elért kimagasló teljesítményéért.

1978-ban Érdemes művésszé választották, öt évvel később pedig Kiváló művésszé avatták.

Humorát nemcsak a szakmai elismerések, alkotásainak népszerűsége, hanem nézettségi mutatói is visszaigazolják. Történeteivel minden korosztályt meg tudott szólítani, nevettetni.

2007-ben Budapest díszpolgárává választották.

Felesége Henrik Irén nemcsak a magánéletben, hanem az alkotómunkában is évtizedeken át hűséges társa volt. 1956-ban ismerkedtek meg, amikor Henrik Irén kifestőként került a Pannónia Stúdióba, 1963-tól kezdődően pedig már operatőrként dolgozott. Ő fotografálta többek között férje olyan kultikus sorozatait és filmjeit, mint Ludas Matyi, a Vuk, a Szaffi, Az erdő kapitánya, a Vízipók-csodapók, illetve a Hófehér című egész estés Nepp József-film.