Nincs engedélyezve a javascript.
Forrai Katalin
Forrai Katalin
Szerző

Forrai Katalin
zenetanár, karnagy 
(Debrecen, 1926. szeptember 25.–Budapest, 2004. december 30.)

Élt köztünk egy kedves arcú, harmóniát sugárzó nő, akit már fiatalon egy fél ország Kati néninek hívott. Mire tényleg kijárt neki a „néni”, addigra életműve, a zene iránti olthatatlan vonzalma örökifjúvá varázsolta arcát, tekintetét.

Forrai Katalin évtizedeken át a magyar zenepedagógia nagyköveteként járta a világot, népszerűsítette a Kodály-módszert, illetve az annak alapján kidolgozott saját zenei nevelési rendszerét, amelynek középpontjában az óvodáskori fejlesztés, a zene, a mozgás és a játék összekapcsolása állt. Forrai Katalin azonban nem a nagy nemzetközi konferenciatermek pulpitusán érezte magát igazán otthon, hanem az óvodai csoportszobákban, a modern paneles, kertes ovikban éppúgy, mint a kis falusi, sokszor düledező, óvodának nemigen alkalmas épületekben, csillogó szemű, éneklő kisgyerekek között, módszereit alkalmazó, szavaira, tiszta hangjára figyelő óvónők, tanítók karéjában. Az általa három és fél évtizeden át vezetett óvodai ének-zene foglalkozásokat a Magyar Rádió hangarchívumában több száz órányi felvétel rögzíti. Érdemes belehallgatni ezekbe a felvételekbe, az énekhang sokféle árnyalata, dinamikája, változatossága mindennél jobban kifejezi személyisége ezernyi színét, lelkének gazdagságát, a gyerekek nyelvén való tudását.

Mesterével, Kodály Zoltánnal és többi tanítványtársával együtt hirdette, hogy az ének, a zene a személyiségformálás, a legfontosabb emberi alapértékek közvetítésének egyik leghatásosabb eszköze. Hitt abban, hogy a kisgyermekkorban kell szükségletté tenni az érzelmek énekléssel történő kifejezését, hogy ekkor kell megízleltetni az együtténeklés örömforrást jelentő élményét. Számos zenepedagógiai műben fogalmazta meg ennek pedagógiai elméleti alapjait, s azt a széles módszertani eszköztárat, amellyel mindez megvalósítható.

Mint már utaltunk rá, a magyar zenei nevelés egyik legjelentősebb nemzetközi képviselője volt, hosszan sorolhatóak azok a szervezetek, amelyek tagjaként megismertette a világgal a magyar zenepedagógiát. Tagja volt a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaságnak, 1976-tól egy évtizeden át elnöke, majd 1986-tól tiszteletbeli tagja. Hosszú időn át a Nemzetközi Kodály Társaság alelnökeként dolgozott a kodályi örökség megismertetése, terjesztése érdekében. A magyar zenei élet és zenekultúra-terjesztés legfontosabb fórumának, a Zenei Tanácsnak is hosszú időn át az elnöke volt.

Ő mégsem ezekre volt büszke, hanem a tanítványaiból, tisztelőiből köré fonódó hatalmas koszorúra, amely egy-egy hazai konferencián, továbbképzésen vette körül. Hosszú időn át dolgozott az Országos Pedagógiai Intézetben, a hazai zenepedagógiai képzés és továbbképzés kutató-fejlesztő szakértőjeként. Tantervek, óvodai nevelési programok sorának kidolgozását irányította. Módszertani tapasztalatait számos általa írott könyv, összefoglaló munka egy-egy fejezete őrzi. Egyik születésnapi köszöntése alkalmából hosszan mesélt az életéről, s elmondta, hogy két dologra büszke igazán: Az ének az óvodában című könyvére és arra a kislányra, akit az ötvenes évek elején egy falusi kis óvodában ismert meg, és akiből az ő támogatásával énektanár lett, s Svédországtól Ausztráliáig tanítja az óvónőket, tanítókat a magyar zenepedagógia módszereire.

Sok-sok óvódás Kati nénije nem énkel többé, de az óvódákban ma önfeledten éneklő gyerekek hangjában ott szól az ő kristálytiszta hangja, s a dallam pici hibáit korrigáló óvó nénik gondolkodásában, lelkesedésében ott munkál szellemisége, a zene iránti örök alázata.

forrás: ofi.hu

* * *

Forrai Katalin
Életrajz

1947-ben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán énekszaktanító. 1951-ben középiskolai ének- és zenetanár, kórusvezető oklevelet szerzett. 1946-tól tanár a budapesti Dózsa György úti Általános Iskolában. 1951 és 1959 között a Budapesti Óvónőképző tanára. 1959-től az Országos Pedagógiai Intézetben munkatárs, főmunkatárs. 1966-tól a fővárosi Bölcsődék Országos Módszertani Intézetének tudományos főmunkatársa. 1975-től 1983-ig az Országos Pedagógiai Intézet docense. 1983 után nyugdíjas. 1953-tól 1988-ig a Magyar Rádióban óvodások számára zenei műsorokat vezetett. 1976-tól a Nemzetközi Zenei Nevelési Társaság (ISME) igazgatósági tagja, 1986 és 1992 között elnöke, 1994-től tiszteletbeli elnökségi tagja. 1979–1983 a Nemzetközi Kodály Társaság alelnöke. 1990-től 1994-ig a Magyar Zenei Tanács elnöke, 1996-tól rendkívüli egyéni tagja. 17 ország egyetemén és főiskoláján tartott előadásokat Kodály Zoltán pedagógiai elveiről. Világszerte zenei nevelési tanfolyamokat vezetett, előadásokat tartott. Szabadidejét 1962 óta családja körében Balatonszepezden, 1988 óta saját házukban töltötte. Kutatásainak területe: iskola előtti zenei nevelés Kodály Zoltán szellemiségében.
Díjai: 1982 Apáczai Csere János-díj. 1988 Ifjúsági-díj. 1993 Brunszvik Teréz-díj. 1995 Kiss Árpás-díj. 1996 a Magyar Köztársaság érdemrend középkeresztje. 1997 Budapest Józsefváros Önkormány-zat Becsületrendje.

Kapcsolódó cikkek
1 cikk
Megnézem