KORMOS ISTVÁN
1923. október 28.-1977. október 6.
Költő, műfordító. 1950-ben lett az Ifjúsági, később Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője. 1963-65-ben Párizsban élt, a Seuil és a Gallimard kiadók munkatársa volt. Szerkesztette a népszerű A magyar irodalom és A világirodalom gyöngyszemei c. sorozatokat. Sokat tett a fiatal költőnemzedék útrabocsátásáért. 1955-ben és 1972-ben József Attila-díjat kapott. Korai költészetében a népköltészet hangját követte, Erdélyi József, Sinka István és Illyés Gyula voltak mesterei. A falusi valóságot mintázó életképeibe álomszerű elemeket vegyített (Eltűntek az égen). A népmesék játékosságával szólaltatta meg háborús élményeit (A jóborivó királylány). Számot tudott adni a szegénység fájdalmáról, a szegények örömtelen életéről is (Dülöngélünk). Az ötvenes években ő is elhallgatott, szinte két évtizeden át gyermekverseivel és műfordításaival volt jelen a költészetben. Költészete időközben átalakult: a népi hagyományokat természetes módon egészítették ki a modern francia líra vívmányai. Chaucer, Burns, Puskin, Moliere és André Frénaud műveit, továbbá az orosz népköltészetet tolmácsolta. Népszerűek gyermekversei és verses meséi.
Fontosabb díjak, elismerések
1955, 1972 – József Attila-díj
1977 – Radnóti-díj
