70 év – 70 név

Kedves felkérést kaptam, hogy írjam meg, hogy mit jelent nekem a Móra. Na jó, pontosan és szépen nem így fogalmazunk, hogy „a Móra”, hanem a Móra Könyvkiadó. Szóval, én ezen nőttem fel. Azok a csodás esti összebújások az apukámmal vagy az anyukámmal, mikor felolvastak nekem egy-egy mesét.

Aztán mikor már este a kislámpára valamit rádobtam magam, hogy ne szűrődjön ki a fény a gyerekszobából és Janikovszky könyveket olvastam. Jöttek a csajos könyvek és az igazi menő vagány regények. A kezembe került Molnár Ferenc, Erich Kastner és Bálint Ágnes, na meg Nógrádi Gábor. Aztán voltak versek és regények, megannyi csodás élmény.

Majd elrepült a gyerekkor és 22 éve megszületett a nagyobbik fiam, Dani. Újra végre kezembe vehettem a Kis vakondot, a Tesz-vesz város összes kötetét minden nap megnéztük majd öt éven át. Sorra vehettem elő a régi könyveimet. 11 éve megérkezett Ádám, a kisbbik gyermekem, imádja a Tesz-vesz várost, bolondult a Kis vakondért, de közben kijöttek a Lego-könyvek, mert mindenki fejlődik és nő, ahogyan a Móra is, és Ádi már ezeket is imádja.

Néha betérek a Móra boltba és megveszek egy-egy könyvet lopva magamnak, hogy látja-e valaki, hogy „gyerekkönyvet” vásárolok, mondjuk a Lázadó lányok nem is az és imádom.

Szóval úgy kezdetem, hogy „én ezen nőttem fel” (ha felnőttem egyáltalán), a gyerekeim is ezen nőnek fel, sőt majd az unokáim is ezen fognak, így a Móra, marad csak így nekem, hogy a Móra és nem Móra „Kiadó”, hiszen egy családtagot sem illetünk folyton két névvel…

Gálvölgyi Dorka

Hatszín Teátrum igazgató