Nincs engedélyezve a javascript.

70 év – 70 név

Marék Veronika – Szerző, Illusztrátor

Hogy mi a Móra?

Egy tojás. Az őstojás. Belőle bújt ki a mai magyar gyermekirodalom.


1954-ben, a Rákosi korban még Ifjúsági Kiadó volt a neve. Ide igyekeztem én, a Fazekas Mihály Gimnázium harmadik osztályos tanulója. Iskolatáskával a kezemben lépkedtem felfelé a New York-palota széles, elegáns lépcsőin. A palota földszintjén a Hungária étterem volt, az írók törzshelye, s az egész épület telis-tele volt könyvkiadókkal.

Torkomban dobogott a szívem az izgalomtól. A harmadik emeleten kiléptem az udvarra. Gyönyörű neoreneszánsz loggia futott körbe-körbe.

Megilletődötten léptem be a Kiadó ajtaján. Tágas hall fogadott fotelekkel, asztalokkal. Egy hosszú folyosóról nyíltak a szerkesztőségi szobák. Itt vártak engem a 9-es szobában, ½ 10-re.

Előző héten ugyanis írtam és rajzoltam egy képeskönyvet, mert nagyon unatkoztam. Az volt a címe: Boribon, a játékmackó. Kicsit vicces, kicsit gunyoros mese volt, egy angol képeskönyv hatására készítettem el. Apukámnak nagyon tetszett, s bevitte a kiadóba. Üzentek, hogy látni akarnak. Hát ezért voltam itt.

Bekopogtam a 9-es ajtón. Egy magas férfi fogadott.

- Jónapot kívánok, Marék Veronika vagyok – mondtam büszkén. A válasz váratlanul rideg volt.

- Üljön le!- Leültem.

- Itt egy papír. Rajzoljon.

- Mit?

- Amit akar. Én most kimegyek. Dolgozzon nyugodtan.

Amikor visszajött, megnézte a rajzaimat, és elégedetten bólintott.

- Most már tárgyalhatunk. Jó a mesekönyve. Ki is adjuk.

De előtte készítsen egy másikat.

Évek kellettek, mire megértettem ezt a furcsa jelenetet.

A férfi Tevan Andor volt, a világhírű békéscsabai nyomda igazgatója, akinek államosították a nyomdáját, és az Ifjúsági Kiadó nyújtott neki menedéket: felvették képszerkesztőnek. A mesekönyv megrajzolásánál olyan szokatlan megoldásokat választottam, hogy azt hitték, valami öreg grafikus akar rajtam keresztül kiadóhoz jutni. Helyben készített rajzaim bebizonyították, hogy valóban én vagyok az illusztrátor. De mi a csudának kell még egy könyvet készítenem?

Most már tudom: nem akartak egykönyves szerzőt, akinek véletlenül összejött egy mese, aztán soha többet nem ír semmit. A megjelenés kinyit egy kaput, s csak akkor érdemes valakit beengedni, ha van más is a tarsolyában. Azonkívül ki akarták próbálni: szeretik-e a gyerekek azt, ahogy én mesélek nekik.

Hazamentem, és gondolkodni kezdtem. Eszembe jutott egy mese a Bem térről, ahol laktunk. Megírtam, megrajzoltam, bevittem az új könyvet. Szerződtek velem, s 1956-ban kiadták. Ez volt az én érettségi ajándékom. Szerencsére tetszett a gyerekeknek, így szabad utat kapott Boribon, a játékmackó. Utána a Laci és az oroszlán következett, aztán A Csúnya Kislány. És még sok-sok könyvem jelent meg az évek folyamán.

Kibújtam a tojásból, amit akkorra már Móráról neveztek el, és ez az óvó, segítő együttműködés a Kiadóval a mai napig tart.

Marék Veronika

Szerző, Illusztrátor