A Móra Kiadóval, munkatársaival, íróival való személyes kapcsolataim morzsái
Amikor még olvasni sem tudtam, kaptam egy mesekönyvet, Grimm legszebb meséit. Kormos István szerkesztette, Kálnoky László igényes fordításában. Rónay Emmi légies rajzai díszítették a történeteket, fekete fehéren, mégis tündérien. Persze akkor még nem tudtam, hogy Kormos István, meg Rónay Emmi, azt meg hogy Móra Könyvkiadó nem is tudhattam, mert még akkor Ifjúsági Könyvkiadónak nevezték, de már akkor is, ahogy most is a gyermekkultúra zászlóshajójaként közvetítette az értéket. Az egészen kisgyerek korban kapott élmények meghatározók, ezt ma már jól tudjuk, akkor egy véletlen, vagy szüleim jó ízlése és a Kiadó igényessége jó könyvet adott nekem. A könyv ma is megvan, a kedvencek polcán őrzöm.
Amikor megtanultam olvasni betűfaló lettem. Kamaszkoromból három könyvet őrzök ma is. 1956-57-ben jelentek meg. Már a büszke Móra Ferenc Könyvkiadó adta ki őket.
Elnézést az ömlengésért, de a kamaszlány érzései jönnek elő bennem. Nem pöttyös vagy csíkos könyveket olvastam. A levendulaszagú zongortanárnénim ajánlására kaptam meg Gárdonyi Géza: Láthatatlan ember c. regényét, 11 évesen. Lebilincselt és szerelmes lettem Zétába a görög rabszolgafiúba, aki titokban szerelmes volt Emőkébe, a hun arisztokrata leányba, aki titokban szerelmes volt Attilába a hun fejedelembe. Én is titokban. Mindenhova beírtam, hogy Zéta és senki nem tudta, hogy ki az, és a Pappmagdával királylányost játszottunk a téglagyári agyagbányában, akkor is Zéta volt a lovag, aki megmentett. Szóval így. A tévé előtti világban a könyvek adtak alkalmat a rajongásra. Erich Kästner A két Lottiját azért őrzöm a polcon, mert én is iker voltam. A könyvben megvan az az oldal, amikor sírni kezdek, a mai napig.
Volt valami, ami nem az irodalmi értékhez tartozik, de ezt a két könyvet összekötötte számomra. A borító. Erről gondolom keveset beszélnek és talán nem is fontos egy könyvkiadó értékelésénél, de akkor valami okból egy vékony, nagyon könnyű, bőrhatású műanyag borítót csináltak a könyveknek, vagyis ennek a két kedvencemnek. Gyűrni lehetett, hajlott, nem sérült, nem koszolódott, vagy ha igen, le lehetett törölni. Hogy ki találta ki és miért nem vált be? Nem tudom. Megnéztem az impresszumban, meg a neten a Műszaki vezető: Gertvai Tivadar, Képszerkesztő: Szántó Tibor, aki akkor művészeti főszerkesztő is volt.
A harmadik kamaszkori élmény hagyományos, keménykötésű könyv, Murányi Kovács Endre: A firenzei varászló c regénye Leonardo da Vinci ifjúkoráról szól. Született egy újabb rajongás Leonardo és a reneszánsz iránt. Kihatott a további érdeklődésemre, sőt amikor felnőttként eljutottam Olaszországba és alkalmam volt ücsörögni az Arno partján, hát a fiatal Leonardo is ott üldögélt velem
Bár nincs itt, biztos kölcsönadtam, mert még nem tudtam, hogy a kölcsönkönyvet sosem kapom vissza, de említhetném Fehér Klára: A földrengések szigete c. fantasztikus könyvét, ami 2057 -ben játszódott, tudtam, hogy addigra már nem élek, de azért megírtam a magam sci fijét sok-sok mozgójárdával. (Örömömre majd 20 év múlva volt alkalmam elkészíteni a Mi szemüvegesek c. történetének tv film változatát, sajnos már halála után)
Ugorjunk több mint 10 évet. Magyar történelem szakos középiskolai tanárként diplomáztam 1970 -ben és a Magyar Televízió Gyermekműsorok Szerkesztőségébe kerültem. Szerencsémre ez a Móra Könyvkiadónak a legfényesebb korszaka. A legjobbak dolgoztak ott, vagy jelentek meg rendszeresen, Janikovszky Éva, Nagy Katalin, Marék Veronika, Kormos István, Tótfalusi István később Csukás István, és mindenekelőtt T. Aszódi Éva, aki személyes ügyeskedéssel azt is elintézte, hogy ne csak a főnökség kapjon hivatalosan könyvcsomagot a frissen megjelent könyvekből, hanem pl. én is. Kölcsönös előnyökkel járt a kapcsolat. Volt mit népszerűsíteni és volt miből adaptációkat készíteni.
Úgy alakult, hogy a két szerkesztőség munkatársai közül többen hasonlóan gondolkodtunk a gyerekekről, arról, hogyan kell szólni hozzájuk. Az akkoriban még nagyon is jellemző porosz szemléletű oktatással szemben álltunk. A hagyományos „Ne légy kíváncsi, mert hamar megöregszel!” jelszó helyett azt vallottuk, hogy „Légy kíváncsi, mert a kíváncsiság viszi előbbre a világot!” s ezt is közvetítettük az olvasók, nézők számára.
A gyerekirodalom legjobbjaival dolgozhattam együtt. Janikovszky Éva-Réber László könyvei, Kormos István Pincéfrakk utcai meséi, Lázár Ervin „négyszögletű kerek erdője”. Marék Veronika máig népszerű meséi, amik mellett sok eredeti, tévének készült művet is irt, ahogy Csukás István kiemelkedő népszerűségét saját eredeti tehetsége mellett a tévében megjelent meséinek, köztük az ajándékba kapott Süsü figurának is köszönheti. Teljes volt az összefonódás.
Külön ki kell emelnem, hogy 1975-ben megjelent a Nefelejcs versgyűjtemény T. Aszódi Éva szerkesztésében. Nélkülözhetetlenné vált. Klasszikus és mai versek egymás mellett, okos fejezetekbe rendezve. Persze el lehetett menni könyvtárba és kikeresni több napi munkával, megtalálni az éppen megfelelőt, de ehelyett csak fellapoztam a Nefelejcset! Szerencsémre mindig az az érzésem volt, hogy én is ezeket választottam volna.
Tökéletes volt az együttműködés a Móra Kiadó és a televízió gyerekszerkesztősége között. És ez nem hivatalos megállapodásokon múlt. Nem is tudom, hogy voltak-e ilyenek. A műsor készítői és a Kiadó szerkesztői, írói között működött. Nekünk volt mihez nyúlni, miből készíteni tévé játékokat és a Kiadó is jó néven vette, hogy a könyvei megjelennek a magazinokban, mert abban az időben fontos volt, hogy mit mondanak, mit mutogatnak a tévében.
Nem hivatalos felmérés eredménye, csupán gyakori zsűritagként tett megfigyelés, hogy a gyerek színjátszó fesztiválokon, vers és prózamondó versenyeken a hetvenes évek közepére megváltozott a repertoár. Egyszerre Janikovszky idézetek, Lázár Ervin jelenetek jöttek, a Nefelejcs kötet verseiből válogattak és amikor megjelent a svéd gyerekvers gyűjtemény az mindent vitt. Reveláció volt annak a kis verseskötetnek a megjelenése, Tótfalusi István szerkesztésében: Ami a szívedet nyomja. Ennek a népszerűsítésével sikerült slágert csinálni a versikékből.
Tótfalusi szerkesztői munkájának köszönhetem Kovács Lajost, nagy dolog volt, hogy kiadták a dorogi iskolaigazgató Nyolcadikba járni áprilisi tréfa c. remek könyvét és hálás vagyok Tótfalusinak ezért. Ez a könyv is úgy jutott a kezembe megjelenése után mindjárt, hogy jött a csomag és nekem pont erre a történetre volt szükségem a nyolcadikosok pályaválasztási problémáinak ilyen eredeti, humoros, igaz történeteken alapuló feldolgozására.
Az már a nyolcvanas évek közepén volt, amikor egy szokásos „mórás” csomagban legfelül megláttam Nagy Katalin: A világ legrosszabb gyereke c. könyvét, mely az 1973-ban megjelent könyv valamelyik újrakiadása lehetett. Volt nekem kéznél egy kiváló fiúcskám a főszerepre. Már sokszor elmeséltük, hogy innen indult egy 3 részes tv film sorozat karrierje.
Nagy Katalin, akivel már a hetvenes évek elején is volt közös munkánk, örömmel írta át filmre A világ legrosszabb gyerekét, utána meg a Tűrhető Lajost, és írta meg már önálló forgatókönyvként az Öcsi, a Sztárt, sőt a forgatási élményei nyomán egy új könyve is született a Szív a kerítésen.
Utórezgés: amikor már nem volt tévé gyerekosztály és nem készültek gyerekeknek szóló művek, akkor is volt még egy fellobbanás. Rózsa János filmrendezővel 2010-ben alakítottunk egy Bálint Ágnes Műhelyt, hátha sikerül gyerekfilmeket készíttetni és ennek érdekében hirdettünk egy filmnovella pályázatot, ahova száznál többen adták be a munkájukat és a tekintélyes tévés, filmes és gyerek kultúrának elkötelezett tagokból álló zsűri a Móra főszerkesztőjének Dóka Péternek a munkáját találta a legjobbnak. Sajnos a műhely hamarosan elporladt.
Az öröm megmaradt a Móra Ferenc Könyvkiadó ma is a gyermekkultúra zászlóshajója, s reméljük marad is.
Éljen az ünnepelt!
Könyveimről:
https://takacsvera.blogspot.com/2015/04/tiszakecske.html
Közös munkáink Janikovszky Évával:
https://takacsvera.blogspot.com/2019/10/lab.html
https://takacsvera.blogspot.com/2015/10/a-sarga-irigyseg-es-kekhaju-lany.html
A világ legrosszabb gyerekének születése: