70 év – 70 név

ÉVA, A MÓRA ÉS A HÁLA

Tudom, nem divat a hála, hogy az a trendi, ha mi találjuk fel a spanyolviaszt, de görcsbe rándul a gyomrom a trendi szótól, és nem találtam fel a spanyolviaszt. Viszont mázlista voltam, amikor a Nők Lapja kezdő újságírójaként találkoztam Janikovszky Évával, hiszen a biztatása nélkül valószínűleg nem adtam volna a fejem könyvírásra (ma a tizenharmadik kötetem készül). Szakmai mentorom, karcos humorú beszélgetőpartnerem volt, hol elismert, hol letolt, hol nagyokat röhögtünk a második munkahelyemen, a Hölgyvilág szerkesztőségében, ahol már főszerkesztőként kértem fel, írjon nekünk. Az is megesett, hogy komoran nézett rám, és dühösen közölte, ne takarózzak az öt gyerekemmel meg az újságírói teendőkkel, ha akarom, igenis van időm a könyvre. Ha néha-néha dicsért, olyan boldog-büszke voltam, mint amikor később hazai- és külföldi díjakat vettem át a munkámért.

Nem lettünk barátnők, nem jártam a Bajza utcai lakásban – édesanyám generációjához tartozott, sok könyvét nemcsak a csemetéim, de magam is gyerekként olvastam –, a híres, öreg írógépét csak a sírján láttam. De az utolsó, 2003-ban készült, kórházi interjúnkat soha nem feledhetem! Nagyon picike volt, súlyos beteg, mégis határozottan közölte, ne a Kossuth-díjáról szavaljak, hanem sürgősen nyissam ki az ablakot, és halásszak ki a fiókjából két szál cigarettát. Ült az ágyában, csibészes mosollyal pöfékelt, én rettegtem, hogy bejön egy orvos, és nagyon őszintén válaszolgatott. No, ekkor köszöntem meg neki, hogy a bábáskodásával írtam meg a „Kölykök, dilik, szerelem” című két nyelvre lefordított könyvemet, azt is elmondtam, hálás vagyok. Mosolygott a szeme, de nem szerette az érzelmes jeleneket, tehát csak annyit felelt: magadnak és a Mórának köszönheted.

A ma már hetvenéves Móra Könyvkiadónak! Élete központi szereplőjének, amelyet a fia, „Janó” (mármint Janikovszky János) mentett meg a munkatársaival, amikor rossz szelek jártak a könyvkiadás felett. Azt még ő, a szeretetteljes fintorgás nagymestere sem tudta titkolni, mennyire büszke erre!

Elsodort az élet a kiadó közeléből, de figyeltem-figyelem a megújulását, láttam-látom, miként válik frissé, modernné, erőssé. Tudom, hogy Éva kritikusan lesi odaföntről, mi történik idelent, s úgy vélem, most elégedett. És azt gondolom, ennél nagyobb bókot nem írhatnék a Móra Könyvkiadó mai csapatáról. Mert ha a karcos, ironikus, zseniális Janikovszky Éva elégedett, akkor jó az út, és csak azt kívánhatom, így tovább! Isten éltesse a fiatal hetvenévest!

V. Kulcsár Ildikó

Író, a Nők Lapja újságírója