Nincs engedélyezve a javascript.

A Kisvakond a Föld körül

„100 éve született Zdeněk Miler, a Kisvakond megálmodója

A SZERZŐT POÓS ZOLTÁN MÉLTATJA.

„Hová lyukadtam ki már megint?”

Így kezdődik Zdeněk Miler meséje, A vakond és az űrhajó. A történet szerint egy játszótérre, de aztán majdnem a világűrbe került. A mesék pedig idővel valóra válnak: 2011-ben a Kisvakond plüssfigurája valóban a világűrbe utazott, amikor Andrew Feustel űrhajós magával vitte. Száz éve, 1921. február 21-én született Zdeněk Miler, a Kisvakond-mesék megálmodója.

Kép forrása: www.igyic.hu

Hogy jelent-e valamit a mesében a „ssss, ratatata, bumm…”?

Igen. Esetleg azt, hogy ha egész életedben föld alatti üregekben mászkálsz, akkor is eljuthatsz az űrbe, csak a megfelelő járatot kell megtalálni. A mesék világában azonban nemcsak az űrbe vezetnek kijáratok, hanem akár Tündérországba is. Igaz, a vakondunk Árgyélus helyett inkább a házgyár igazgatóját kereste meg, aki kiirtotta az erdőt. A vakond komoly környezetvédő, ugyanúgy lehetne a zöldmozgalmak ikonja, mint a jegesmedve. Hogy a szimbolikánál maradjunk: maga a vakondtúrás pedig lehet a kreativitás fekvőrendőre, ugyanis a legenda szerint úgy született meg az éppen alkotói válságban lévő Miler fejében a mese ötlete, hogy szokásos sétája alkalmával megbotlott egy vakondtúrásban.

A dolog a valóságban sokkal prózaibb: Zdeněk Miler még 1954-ben megbízást kapott, hogy mutassa be egy oktatófilmben, milyen a csehszlovák textilipar, de ő nem akart propagandafilmet készíteni, üzemcsarnokok helyett szívesebben rajzolt erdőt, szocialista brigádok helyett helyes állatkákat, párttitkár helyett vakondot.

Így született meg A kisvakond nadrágja című csehszlovák rajzfilm, amely a Velencei Filmfesztiválon Ezüst Oroszlánt nyert. És innen már nem állt meg: 2002-ig félszáz epizódot gyártottak, amelyek nemcsak Európában arattak hatalmas sikert, hanem a cukiságot mint ősi energiát használó kommunista Kínában is. Az első filmekben még voltak dialógusok, később viszont csak halandzsákat, aranyos hümmögéseket, ahojokat, jellegadó zajokat hallhattunk, így nem volt szükség az epizódok szinkronizálására sem, a vakondmozik sok más rajzfilmmel (Varázsceruza, A kockásfülű nyúl) együtt sikeresebbek lettek egy képzeletbeli közös nyelv megalkotásában, mint az eszperantó.

A Kisvakondra valóságos iparág települt, de aki azt hiszi, hogy a figura inkább csak egy brand, és csupán másodsorban mese, az téved.

Hiába lett a vakond afféle kelet-európai Miki egér, szerethető történetek nélkül nem volna több, mint egy dísz az uzsonnástáskán.

A rajzfilmek mellé készültek könyvek, kifestők, kirakók, kulcstartók és különböző méretű plüssök, s akkor még nem beszéltünk a gyerekruházatról és a prágai szuvenírboltok egyéb termékeiről. Mucha szecessziós női portréi és a Károly-híd makettjei mellett a legtöbb ajándéktárgy „kisvakondos”, szóval a Krtek-franchise valószínűleg külön sor a csehszlovák nemzeti össztermékekben."

Szerző: Poós Zoltán

Forrás: www.igyic.hu