Gyerekkorom kedvenc könyve – 16. Dávid Ádám: Szegény Dzsoni árnyéka

2020. március 20.

Piszkosul szerencsésnek tartom magam, hiszen lassan húsz éve van egy mesterem. Lázár Ervinnek hívják. Gyerekként sokat hallgattam a meséit a családtagjaim és a legjobb magyar színészek hangján. A kislány, aki mindenkit szeretett című történetét például a nővérem állítólag már háromévesen el tudta olvasni, pontosabban fejből tudta az egészet, és azt is kifigyelte, mikor kell lapozni, így tényleg úgy nézett ki, mintha fennhangon olvasná A Hétfejű Tündér talán legszebb meséjét. A bakeliteken pedig karcosra hallgattuk A fájós fogú oroszlánt meg a Szegény Dzsoni és Árnikát.

Aztán általánosban kicsit ráfeledkeztem a lázári világra, mígnem a középsuliban az irodalmi színpad lelkes tagjaként elhatároztam, hogy márpedig én rendezni fogok valami nagyszabásút. Ekkor nyomta anyukám a kezembe a Szegény Dzsonit, én pedig három éven át készültem rá, hogy bemutathassuk a rádiójáték alapján összeállított darabot. Pont akkor szerettem bele rajongásig ebbe a végtelenül bölcs és játékos világba, amikor a legtöbben el szoktak távolodni a „dedós” meséktől: kamaszkoromban. Óriási szerencsémre az egyik tanár ismerte Lázár Ervint, én pedig minden bátorságomat összeszedve 2002-ben elhívtam őt az utolsó díszelőadásra. Hihetetlenül kedves, érdeklődő volt, és életem legfontosabb dedikációját kaptam tőle a Dzsoni kultikus, fekete borítós első kiadásába:
„A nagy és utolérhetetlen rendezőnek sok szeretettel: Lázár Ervin”

Az előadás után még egy kis rögtönzött interjút is készíthettem vele a díszletben csücsülve, és az irodalmi színpad csodálatos vezetője, Kovács Zsuzsa néni úgy intézte, hogy egy darabon elkísérhessem a példaképemet. Elfogódottan kérdezgettem, de ő remek beszélgetőtárs volt, és mindenre készségesen válaszolt. Szegény Dzsoni árnyéka attól fogva elkísért utamon. Újságírótanoncként természetesen Lázár Ervinnel készítettem első komolyabb interjúmat, a hetvenedik születésnapján pedig rendhagyó mesével köszöntöttem – ez lett az egyik első folyóiratmegjelenésem a Csodaceruza hasábjain, és az Író Cimborák oldalán is megjelent.

Igazi öröm és nagy megtiszteltetés, hogy 2013 óta szerkeszthetem a Móránál az új Lázár-sorozatot, amelyben hét év alatt a legfontosabb gyerekirodalmi művei nagyszerű kortárs grafikusok munkáival jelenhettek meg, idén pedig további különleges kötetekkel készülünk.

2014-ben Emőd Terézzel, a PIM munkatársával együtt útjára indítottuk a Négyszögletű Kerek Kiállítás című vándortárlatot is, amely azóta megszakítás nélkül utazik határon innen és túl. Most épp Sárbogárdon jár.

2016-ban a második Csukás István-díj kapcsán meghirdetett pályázatra írtam meg Vacskamati virágja című családi mesejátékomat, amelyben ismertebb mesehősöket eresztek össze novelláskötetekben megbúvó, ún. mesenovellákkal. Ezek a Szegény Dzsoniból ismerős párbeszédekre épülnek, és motivikusan számtalan ponton kapcsolódnak egymáshoz. A darab rendhagyó felolvasószínházi premierjére 2019 augusztusában került sor Kisszékelyen, a III. Lázár Ervin- és Vathy Zsuzsa-emléknapokon.

A következő két részlet a darab eleje és legvége. 90%-ban szó szerinti idézet Lázár-művekből, de azért nyomokban Dávid Ádámot is tartalmaz.

A teljesség igénye nélkül néhány motívum forrása:

Pomogács bácsi: Gyere haza, Mikkamakka!
arasznyi nyúlás: Rácegresi és Pácegresi (Ajahtan Kutarbani király szakálla nyúlik és rövidül folyton)
kacsapecsenye: Szegény Dzsoni és Árnika, 5. fejezet
viráglocsolás: Vacskamati virágja
jobbladák, virágkoldusok: Berzsián és Dideki
Tropkó úr: Társasjáték (legutóbb a Százpettyes katica c. kötetben jelent meg)

Ha valaki az egész darabot szeretné elolvasni, a honlapomon megteheti.

Jó szórakozást!

Dávid Ádám

Vacskamati virágja
Családi mesejáték
Lázár Ervin művei alapján írta: Dávid Ádám
(részletek)

Vidéki bérház egy öreg fűzfa árnyékában. A földszinten bedeszkázott ablakok, az emeleten egy lakás keresztmetszete. A dolgozószoba íróasztala fölé görnyed az író piros ingben, farmernadrágban. Előtte több telefirkált füzet, az írógépben szinte érintetlen papír. A falon gyerekrajzok gyűrűjében áprilisi naptároldal Berzsenyi Dániel portréjával. A háttérben ablak, amelyen át a péceli Ráday-kastélyra lehet rálátni. A gyerekszobában a lány a Csigabiga, gyere ki… dallamát dúdolva néz ki az ablakon, a fiú pedig papírfecnikkel tömködi tele a zsebeit. Közben az anya épp indulni készül. Bekukkant az íróhoz, de nem akarja zavarni, úgyhogy lábujjhegyen távozik. A lakástól balra lépcsőházban az anya összefut az ősz szakállú szomszéddal, aki épp meglocsolja a virágokat.

ANYA Jó reggelt, Pomogács bácsi!

SZOMSZÉD Adjon Isten, Zsuzsikám! A madarak azt csiripolták nekem ma hajnalban, hogy kiskegyednek születésnapja van. Igaz-e?

ANYA (nevetve) Jól értesült madarak fészkelnek errefelé.

SZOMSZÉD Hát akkor éltessen soká a Jóisten, galambom! (Meghúzza anya fülét) Füled érjen bokáig, de legalább egy arasznyit nyúljon!

ANYA (felszisszen) Köszönöm szépen, igazán figyelmesnek tetszik lenni.

SZOMSZÉD Aztán hová-hová ilyen korán?

ANYA Csak kiugrom a piacra egy szép, kövér kacsáért. Pecsenye lesz ebédre.

SZOMSZÉD Hmmm, az jól hangzik! És mit szól a virágokhoz, Zsuzsi drágám?

ANYA Gyönyörűek, Pomogács bácsi. Én néha elfelejtem meglocsolni a szobanövényeinket, aztán meg persze túllocsolom őket.

SZOMSZÉD A földben van a titok! Mert ez nem akármilyen dunántúli termőtalaj ám! A nagyra becsült író úr…

ANYA Tudom, tudom: együtt hozták fel a Ladával Rácegrespusztáról.

SZOMSZÉD Úgy bizony, egyenesen a Nagyszederfa mellől! Szegény író úr – a szívem szakadt meg, ahogy a gyerekkori történeteit hallgattam arról a régen letűnt tanyavilágról, ahol a fa alatt hallgatta az öregek meséit.

ANYA A gyerekeknek Rácpácegresként szokta emlegetni. Hiányzik neki a puszta, annyi szent. De hát mit lehet tenni? Talán egy napon kiírja magából az egészet, és az könnyít majd a lelkén.

[…]

Mindenki énekelni kezd a Csiga-biga, gyere ki… dallamára

KÓRUS Adjatok virágot,

mi-hin-degy, ha vágott,

mi-hin-degy, ha tépett,

Ribizli feléled.

LÁNY Hallgassátok csak! Berzsián is írt egy új jobbladát.

FIÚ Valami virág van benne… meg Ribizli is! Csak nincs valami baja?

ÍRÓ Nézzétek, ott jönnek!

ÁTTENTŐ Na megálljatok csak, koszos virágkoldusok!

LÁNY Jaj, ne! Megint itt van Áttentő Redáz!

ÍRÓ Hogy segítsünk így Ribizlinek?

ANYA Hahó, van itthon valaki?

ÍRÓ Persze, mind itt vagyunk.

ANYA Mi lehet ez a szörnyű sötétség?

LÁNY Hosszú történet, anya, de most segítened kell! Sürgősen szükségünk lenne minél több virágra.

ANYA Virágra?

FIÚ Igen. Hallgasd csak!

KÓRUS Adjatok virágot,

mi-hin-degy, ha vágott,

mi-hin-degy, ha tépett,

Ribizli feléled.

ANYA Te jó ég, ki az a Ribizli?

LÁNY Majd mindent elmesélünk, de most azonnal le kéne dobni az ablakon az összes virágunkat, amink van.

ANYA Ajaj…

ÍRÓ Mi a gond?

ANYA Sajnos pár napja túllocsoltam a virágainkat, és mind egy szálig kirohadtak. Nagyon sajnálom!

LÁNY Tiszta Vacskamati…

FIÚ És Pomogács bácsi virágjai?

ANYA Mi van velük?

FIÚ Kölcsönvehetnénk őket. Majd visszanőnek.

ANYA Micsoda? Hogy vágjuk le azokat a gyönyörű virágokat?

FIÚ Nem muszáj vágni. Téphetjük is.

ANYA Még mit nem! Szó sem lehet róla.

LÁNY De anya, ez vészhelyzet!

ÍRÓ Igazuk van. Segítenünk kell Ribizlinek. Gyerünk!

ANYA Pomogács bácsi meg fog nyúzni minket!

LÁNY, FIÚ és ÍRÓ levágnak pár szál virágot.

ÍRÓ Tessék, Ribizli!

LÁNY Itt vagy, ugye?

RIBIZLI Igen, itt vagyok. Kicsit kesernyés volt, de azért jól esett, köszönöm! Viszont még mindig kutya éhes vagyok… (Felvonít)

ÍRÓ Sajnos nincs több virágunk.

FIÚ Áttentő Redáz meg mindig leveszi a kalapját, amerre járunk, úgyhogy már senki sem akar segíteni nekünk. Ti voltatok az utolsó reményünk!

ÁTTENTŐ Nézzétek csak végig, ahogy Ribizli éhen hal! (Gonosz kacaj)

RIBIZLI Hagyjatok itt. Ne törődjetek velem. Titeket nem bánt Áttentő Redáz, csak engem gyűlöl.

LÁNY És akkor mi lesz a síró, magukra hagyott kisgyerekekkel?

ÍRÓ Azt a fűzfán fütyülő rézangyalát! (Rajta kívül mindenki fütyülni kezd) Legyen tele az egész utca virággal. Az egész város! Nyíljatok, ibolyák, bodzák, szarkalábak. Virítsatok, estikék, tulipánok!

ÁTTENTŐ Hogy az a…

LÁNY Áttentő Redáz!

ÍRÓ Nem ő volt. Belőlem ment ki a sötétség.

SZOMSZÉD Majd adok én nektek! Azt hiszitek, kifogtok rajtam?! Sötétben telik el az egész életetek! Vegyétek tudomásul, hogy soha többé nem teszem föl a kalapomat.

Leveszi a kalapját, mire megint vaksötét lesz

ANYA Jaj, mi lesz velünk!

FIÚ Örök sötétségbe zárt bennünket.

ÍRÓ Végünk!

LÁNY Berzsián, kérlek, vedd le a kalapod.

Az író leveszi a kalapját, erre azonnal világos lesz. Elvigyorodik, és még kétszer megismétli a mutatványt. Áttentő Redáz toporzékol a színpad szélén. Felteszi, leveszi ő is a kalapját, de nem változik semmi

FIÚ Úgy látszik, amikor kiment belőled a sötétség, túlságosan megteltél világossal.

ÁTTENTŐ Ezt még megkeserülöd!

ÍRÓ Csapjon beléd a ménkű!

LÁNY Jól túljártunk az eszén Áttentő Redáznak, ugye?

ÍRÓ De még mennyire. Azt hiszem, soha többé nem mer kikezdeni Ribizlivel.

Léptek zaja hallatszik.

FIÚ Jaj, ne! Máris visszatért?

ÍRÓ Attól tartok, fiam, hogy ez nem Áttentő Redáz…

ANYA Hanem Pomogács bácsi!

SZOMSZÉD Zsuzsikám, de jó, hogy otthon talállak! Képzeld mi történt: valaki letarolta a gyönyörű virágaimat!

LÁNY Mi voltunk azok, Pomogács bácsi.

FIÚ Vészhelyzet volt, ne haragudj!

SZOMSZÉD Miféle vészhelyzet?

ANYA Ebéd közben mindent elmesélünk. Szeretettel várjuk egy kis kacsapecsenyére.

SZOMSZÉD Na, ez már jobban hangzik! A virágok miatt meg ne fájjon a fejetek! Úgyis be akartam ültetni a cserepeket dinnyemaggal. Júniusra már focilabda méretű dinnyék lesznek a folyosón, és akár labdázhatunk is néhánnyal. Na mit szólsz hozzá, te kis gengszter? (Barackot nyom a fiú fejére)

FIÚ Jól hangzik. Ipiapacs!

LÁNY Te vagy a hunyó!

ANYA Akkor tíz perc múlva várjuk.

SZOMSZÉD Itt leszek, aranyom. Csak hozok egy üveggel abból a jófajta kerítésszaggató dunántúli pálinkámból, hogy koccinthassak az egészségedre az író úrral.

LÁNY Pálinkát sajnos nem ihat.

SZOMSZÉD Hogyhogy?

LÁNY Tropkó úr megtiltotta.

SZOMSZÉD Kicsoda?

ÍRÓ Ne is törődj vele, Béla. Természetesen koccintunk egyet. Én majd csak egy gyűszűnyit iszom.

SZOMSZÉD Ahogy gondolod, Ervinkém. Fő az óvatosság. Akkor tíz perc múlva!

ÍRÓ Itt az ideje, hogy felköszöntsünk, Macska-Vathy!

FIÚ Mindent összekavarsz, apu! Nem Macska-Vathy, hanem Vacskamati.

LÁNY(súgva) És mit is adunk Anyunak?

ÍRÓ Hát Vacskamati virágját!

FIÚ Tényleg, majd’ elfelejtettem!

ANYA Nahát, ez igazán gyönyörű! És micsoda illata van!