KÖZÖS KÖTELEZŐKKEL A KÖZÖSSÉGÉRT – Avagy Bab Berci esete a tantervvel
2021. február 26.
Pompor Zoltán rendhagyó tanulmánya Lázár Ervin meséinek kötelezővé tételéről.
Pompor Zoltán közelebbről:
Fotó: Sebestyén László, Kép forrása: www.igyic.hu
„Két évtizede foglalkozom gyerekkönyvekkel, a Károli Gáspár Református Egyetemen a gyermekirodalomhoz és az olvasóvá neveléshez kapcsolódó kurzusokon győzködöm a hallgatókat arról, hogy miért érdemes nekik és tanítványaiknak mindennap kézbe venni a klasszikus és a kortárs gyerekkönyveket. Lázár Ervin meséivel – sokakkal ellentétben – felnőttként ismerkedtem meg, de olyannyira megszerettem történeteinek különleges világát, hogy ebből a témából írtam a doktorimat is, ami 2008-ban A hétfejű szeretet címen jelent meg. Azóta is rendszeresen jelennek meg publikációim a Lázár-mesékről. Alkotószerkesztőként egy másik könyv (Így mesélj, hogy olvasson) létrehozásában is közreműködtem, ehhez kapcsolódik a mottóm is: „Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy naponta 15 percet meséljenek neki!”
Hol volt, hol nem volt…
Valahol a Négyszögletű Kerek Erdő közepében, egy ugrásra Ajahtan Kutarbani király fazsindelyes palotája mögött, a Csodaországnak is nevezett Rácpácegresen élt egy nagy bajuszú író. Ez az író nagyon szerette a meséket, és a mesék is szerették őt; meg is látogatták rendszeresen, gyerekeknek álcázva magukat. Az író elbolondozott a gyerekszerű mesékkel, vagyis meseszerű gyerekekkel, aztán leírta, hogy mire jutottak együtt, közösen.
Világszép mesék születtek – vidámak, szomorúak, lélekhez szólóak, nyakatekertek. Aztán ezek a mesék beköltöztek a könyvekbe, felnőttek olvasták gyerekeknek, gyerekek olvasták maguknak. Olyan sokan megszerették a nagy bajuszú meséit, hogy hamarosan már az iskolában is ezeket a meséket mesélték.
Nevettek is a diákok a vidám történeteken, sírtak is a szomorú mesék végén, álmodtak is a lélekhez szólókkal. Volt ebben az országban egy tanító, aki annyira szerette a nagy bajuszú meséit, hogy eldöntötte, nem nőhet fel úgy gyermek, hogy ne ismerné meg Bab Berci történeteit. Hogy szavamat ne feledjem, ez a Bab Berci is a nagy bajuszú kitalálmánya volt, még az is lehet, hogy maga a nagy bajuszú volt Bab Berci… Szóval addig mesterkedett, okoskodott, ravaszkodott, kilincselgetett a tanító, amíg el nem érte, hogy a keretes tantervbe is bevegyék Bab Bercit. Így lett a meséből közös olvasmány, a nagy bajuszúból törzsanyag. Azóta is boldogan olvassa mindenki az Óperenciás-tengeren innen, Rácpácegresen túl.”
A teljes cikk a www.igyic.hu-n olvasható.
