Hogyan legyél hang-erős
Társas-érzelmi kompetencia fejlesztőfüzet
Mi a megfelelő hangerő a játszótéren? És a boltban, orvosi rendelőben? Az erre vonatkozó társas szabályok megtanulása kellemetlen és hosszadalmas folyamat lehet a kicsiknek és szüleiknek egyaránt. Mi lenne, ha csitítgatás és rászólás helyett egyértelmű, szórakoztató, képes szabályrendszert adhatnánk a gyermekek kezébe?
Kategória:
ÓvodásoknakKiadó:
Móra KönyvkiadóMegjelenés:
2024.06.26.
Oldalszám:
72
Szállítás:
2-4 munkanap
Raktári kód:
MO4871
EAN:
9789636036119
Kötésmód:
puha kötés
Méret [mm]:
200 x 290 x 6
Tömeg [g]:
210
Eredeti ár:
3 699 Ft
Online ár:
3 033 Ft
Leírás
Mi a megfelelő hangerő a játszótéren? És a boltban, orvosi rendelőben? Az erre vonatkozó társas szabályok megtanulása kellemetlen és hosszadalmas folyamat lehet a kicsiknek és szüleiknek egyaránt. Mi lenne, ha csitítgatás és rászólás helyett egyértelmű, szórakoztató, képes szabályrendszert adhatnánk a gyermekek kezébe? Ez a kiadvány pont ezt valósítja meg. Az állatok és színek ismerős világa segítségével a csemeték azonnal megérthetik a társas viselkedés íratlan szabályait az ábrázolt óvodai, iskolai és családi helyzetekben. A munkafüzet azonban nem egyedül a hangerőszabályozást tanítja – hanem legalább ugyanekkora hangsúlyt fektet az egymásra való odafigyelésre, az egyéni szükségletek elfogadására és mások speciális sajátosságainak tiszteletben tartására is.
A kötet különlegessége, hogy Színát, a főszereplő kisoroszlánt a szerző autizmussal élő fia, Szilárd készítette, rajzait Vigovszky Rita illusztrátor helyezte az általa megalkotott részletgazdag környezetbe. Kettejük közös munkája két egészen különleges világ találkozása lett. A munkafüzet tartalmazza az egyéni, illetve a kiscsoportos felhasználáshoz való eszközöket, továbbá a QR kódot a további otthoni, illetve óvodai csoportbeli-, és osztálytermi munkához.
Ajánlás Szloboda-Kovács Emese: Hogyan legyél hangerős? Móra Kiadó, Budapest, 2024 c. munkafüzetéhez
Valószínűleg mindannyiunkkal megesett már, hogy felszállva egy vonatra vagy egy villamoson utazva egy éppen osztálykiránduláson levő gyerekcsoporttal akadtunk össze, akik pillanatok alatt belakták a járművet, és vidám felszabadultsággal próbálták egymást túlkiabálva megosztani az élményeiket. És azután időnként rájövünk, hogy még ez volt a jobbik eset, mert kimondottan kínos tud lenni, mikor valaki a tömegközlekedésen az indulataitól vezérelve úgy szakít a barátjával/barátnőjével, hogy zeng tőle az egész jármű. De hallhattunk családi örökségen való veszekedést, mesteremberek munkáját dühösen reklamáló megrendelőt, vagy valakit, aki a Móricz Zsigmond körtérről hívja a főnökét, megnyugtatandó, hogy mindjárt beér, már éppen az Astoriánál jár. Ez utóbbi már inkább kacagtató, mint kínos a kéretlen hallgatóságnak, de azért ez sem tartozna a többi utazóra. Mindezekkel ugyanaz a baj, ezek a felnőttek éppúgy, mint a gyerekek, nem tudják, hogy mikor milyen hangerőt illik használni.
Szloboda-Kovács Emese fejlesztő munkafüzetének témaválasztása éppen ezért nagyon szerencsés. A hangerő-szabályozás kérdésével egy olyan területet érint, ami a mai zajokkal erősen szennyezett világunkban egyre fontosabbá válik. A gyerekek sok helyzetben nem megfelelő hangerőt választanak, a félénk, alig hallható beszédtől a bántóan hangos kiabálásig, és nagy szükség van arra, hogy közvetlenül tanítsuk őket a hangerő helyes megválasztására. És ez nemcsak a környezet számára fontos, hanem az egyénnek magának is, mert ha kellemes a viselkedésünk a többi ember számára, jó benyomást keltünk másokban és könnyebben elfogadnak, meg is szerethetnek.
A hangerőnket ezért meg kell tanulni szabályozni, és ezt a tanítást Szloboda-Kovács Emese műve rendkívül vonzó formában teszi. Történetbe ágyazva, az állatok hangjának analógiájával közérthetően és a gyermekek számára szemléletes helyzeteken keresztül mutatja be, hogy milyen előnyei vannak, ha pont olyan hangosan beszélünk, amit a helyzet és a környezet megkíván. Mindezt egy kiabálós kisfiú történetén keresztül mutatja be, aki előbb egy gyermekek számára vonzó oroszlánfiguraként jelenik meg, majd a könyv végén kiderül, hogy ő is csak egy gyerek, „csak úgy üvölt, mint egy oroszlán”.
Ez a kötet már Szloboda-Kovács Emese harmadik munkafüzete. Az első kettő is olyan készségeket fejleszt, amelyek rendkívül hasznosak a gyermekek számára, a harag leküzdését és a kitartás fejlesztését célozzák. A korábbi munkafüzetekben már láthattuk, hogy a szerző egyszerre támaszkodik a közérthető szövegre, az elgondolkodtató kérdésekre és a képi információra is.
A munkafüzetet alapvetően a már iskoláskorú gyerekekkel való feldolgozásra ajánljuk, az iskoláskor kezdetén levő gyermeknek főként a munkafüzet bal oldali példáit, a 9-11 éveseknek a jobb oldalon található példákon túl a gondolkodtató, beszélgetésre alkalmas kérdéseket is. De természetesen, ha a jobb oldal érdekli a kisebbeket is, az annál jobb.
A munkafüzet feldolgozásának leghatékonyabb formája, ha együtt tanulmányozzuk végig a bemutatott helyzeteket a gyermekekkel, mert így módunk van a saját élményeivel, tapasztalataival is összekötni a munkafüzetben hozott példákat. Módunk van beszélgetni a gyerek nehézségeiről és a múltbeli jó vagy rossz tapasztalatairól is. Ajánljuk a munkafüzetet szülőknek otthoni feldolgozásra, és egyéni foglalkozáshoz pszichológusoknak és gyógypedagógusoknak, de a mondanivalója és a képanyaga is alkalmas arra, hogy iskolapszichológusok és pedagógusok egyaránt használni tudják csoportfejlesztésre vagy osztálykeretben, sőt az iskolába lépés előtt levő gyermekekkel játékos formában az óvópedagógusok és kiscsoportos foglalkozásokhoz óvodapszichológusok is tudnak belőle ötleteket meríteni.
N. Kollár Katalin PhD habil.
pedagógiai szakpszichológus
c. egyetemi tanár
Valószínűleg mindannyiunkkal megesett már, hogy felszállva egy vonatra vagy egy villamoson utazva egy éppen osztálykiránduláson levő gyerekcsoporttal akadtunk össze, akik pillanatok alatt belakták a járművet, és vidám felszabadultsággal próbálták egymást túlkiabálva megosztani az élményeiket. És azután időnként rájövünk, hogy még ez volt a jobbik eset, mert kimondottan kínos tud lenni, mikor valaki a tömegközlekedésen az indulataitól vezérelve úgy szakít a barátjával/barátnőjével, hogy zeng tőle az egész jármű. De hallhattunk családi örökségen való veszekedést, mesteremberek munkáját dühösen reklamáló megrendelőt, vagy valakit, aki a Móricz Zsigmond körtérről hívja a főnökét, megnyugtatandó, hogy mindjárt beér, már éppen az Astoriánál jár. Ez utóbbi már inkább kacagtató, mint kínos a kéretlen hallgatóságnak, de azért ez sem tartozna a többi utazóra. Mindezekkel ugyanaz a baj, ezek a felnőttek éppúgy, mint a gyerekek, nem tudják, hogy mikor milyen hangerőt illik használni.
Szloboda-Kovács Emese fejlesztő munkafüzetének témaválasztása éppen ezért nagyon szerencsés. A hangerő-szabályozás kérdésével egy olyan területet érint, ami a mai zajokkal erősen szennyezett világunkban egyre fontosabbá válik. A gyerekek sok helyzetben nem megfelelő hangerőt választanak, a félénk, alig hallható beszédtől a bántóan hangos kiabálásig, és nagy szükség van arra, hogy közvetlenül tanítsuk őket a hangerő helyes megválasztására. És ez nemcsak a környezet számára fontos, hanem az egyénnek magának is, mert ha kellemes a viselkedésünk a többi ember számára, jó benyomást keltünk másokban és könnyebben elfogadnak, meg is szerethetnek.
A hangerőnket ezért meg kell tanulni szabályozni, és ezt a tanítást Szloboda-Kovács Emese műve rendkívül vonzó formában teszi. Történetbe ágyazva, az állatok hangjának analógiájával közérthetően és a gyermekek számára szemléletes helyzeteken keresztül mutatja be, hogy milyen előnyei vannak, ha pont olyan hangosan beszélünk, amit a helyzet és a környezet megkíván. Mindezt egy kiabálós kisfiú történetén keresztül mutatja be, aki előbb egy gyermekek számára vonzó oroszlánfiguraként jelenik meg, majd a könyv végén kiderül, hogy ő is csak egy gyerek, „csak úgy üvölt, mint egy oroszlán”.
Ez a kötet már Szloboda-Kovács Emese harmadik munkafüzete. Az első kettő is olyan készségeket fejleszt, amelyek rendkívül hasznosak a gyermekek számára, a harag leküzdését és a kitartás fejlesztését célozzák. A korábbi munkafüzetekben már láthattuk, hogy a szerző egyszerre támaszkodik a közérthető szövegre, az elgondolkodtató kérdésekre és a képi információra is.
A munkafüzetet alapvetően a már iskoláskorú gyerekekkel való feldolgozásra ajánljuk, az iskoláskor kezdetén levő gyermeknek főként a munkafüzet bal oldali példáit, a 9-11 éveseknek a jobb oldalon található példákon túl a gondolkodtató, beszélgetésre alkalmas kérdéseket is. De természetesen, ha a jobb oldal érdekli a kisebbeket is, az annál jobb.
A munkafüzet feldolgozásának leghatékonyabb formája, ha együtt tanulmányozzuk végig a bemutatott helyzeteket a gyermekekkel, mert így módunk van a saját élményeivel, tapasztalataival is összekötni a munkafüzetben hozott példákat. Módunk van beszélgetni a gyerek nehézségeiről és a múltbeli jó vagy rossz tapasztalatairól is. Ajánljuk a munkafüzetet szülőknek otthoni feldolgozásra, és egyéni foglalkozáshoz pszichológusoknak és gyógypedagógusoknak, de a mondanivalója és a képanyaga is alkalmas arra, hogy iskolapszichológusok és pedagógusok egyaránt használni tudják csoportfejlesztésre vagy osztálykeretben, sőt az iskolába lépés előtt levő gyermekekkel játékos formában az óvópedagógusok és kiscsoportos foglalkozásokhoz óvodapszichológusok is tudnak belőle ötleteket meríteni.
N. Kollár Katalin PhD habil.
pedagógiai szakpszichológus
c. egyetemi tanár
