Az írónővel, akinek a nevéhez olyan világsikerek fűződnek, mint a W.I.T.C.H. képregények vagy a varázslatos világot teremtő Fairy Oak sorozat, annak kapcsán beszélgettünk, hogy a Móra Kiadó gondozásában hamarosan megjelenik magyarul az Olga trilógia harmadik, befejező része.

A kezdetben tett kijelentésemet, miszerint Elisabetta Gnone a nyúl üregéből küldi át hozzánk varázslatos történeteit, továbbra is tartom – csakhogy ebben a regényében nem a színes-bájos mesevilágról, sokkal inkább a mi egyre szürreálisabbá, hazugabbá, indokolt és indokolatlan (média, üzlet, politika vagy puszta hecc által generált) félelmeinkkel teli valóságunkról írt! – Böszörményi Gyula írása.
forrás: librarius.hu/2020/02/09.

„Gyönyörű szép könyv, valódi, irodalmi nyelvezettel, több rétegű cselekménnyel, szívbemarkoló mondanivalóval. Ajánlanám 8-9 éves kortól (talán leginkább közös szülőkkel való olvasmánynak ), felnőtt, és idős korig bárkinek. Az alap mondanivaló egy sokszor körüljárt, sokak által megfogalmazott téma, de ritkán olvasni olyan verzióját, ami egy kiskamasz számára is izgalmas, olvasmányos, és közben valódi mélységeket hordoz, igazi szépirodalmi köntösbe ágyazva."

Ritkán mondunk köszönetet a fordítónak. Ideje lenne talán jobban tudatosítani az emberekben, hogy a nemzetközi irodalmat fordítók írják, és ha jó egy szöveg, az nagyban a fordító érdeme. Márpedig az Olga, a papírlány remek szöveg. Egyszerre csúszik szépen a magyar fülbe, és adja vissza az olasz hegyvidéki falu hangulatát. És a kettő közötti kapocs Todero Anna, aki szerényen a háttérben maradva egyengeti a szerző útját a magyar olvasók felé. Lator László kedvenc bon mot-ja a fordítással kapcsolatban, amikor a hogyanról faggatják, hogy egyszerűen azt kell fordítani, ami oda van írva. Vagyis az olvasónak azt kell éreznie, hogy amit olvas, az volt odaírva. Todero Anna fordításai esetében ezt érezzük, pedig az Olga, a papírlány nem egyszerű szöveg, hol koppanóan szikár, hol költőien hömpölygő, hol végtelenül összetett, de mindvégig remek ritmustartású és simára csiszolt, a nyelvek közötti szakadék észrevétlen marad.