2050 Ifjúsági novellák a jövőről

Könyvajánló

2020. május 22.

"A tudományos fantasztikum gyakran ad előrejelzéseket, vagy csak mutat be egyszerű gondolatkísérleteket arról, milyen lesz a világunk évtizedek, -századok múlva, hová kerül, mivé alakul fajunk. Ennek a kötetnek a résztvevőinek sokkal rövidebb időtávot kellett befogniuk, cirka 30 évet. A kötet kiadása után két évvel talán az a legszembetűnőbb, hogy a klímaváltozás mennyire nincs fókuszban: apró részletek, momentumok megidézik ugyan, de úgy tűnik, sokkal kevesebb hatást gyakorol a jövőképekre, mint az elmúlt két év fejleményeit nézve. Ez nem probléma, inkább egy érdekesség vagy figyelmeztető jel, mely mutatja, milyen gyorsan változik a jövőképünk, így talán nem is az a legfontosabb, hogy minél pontosabb előrejelzést kapjunk egy elképzelt szcenárióról.

Azért sem akarom ezt hibaként felróni, mert a novellák legtöbbje valóban jó, mind gondolati síkon, mint írástechnikailag. A szerzők megtalálták azokat a témákat, amik a tinédzserek számára minden korban jelentőséggel bírnak, mégis mindenki számára átélhetőek: az első szerelmek; a szülőkkel való kapcsolat; a veszteség és annak feldolgozása; a barátságok; és az a folyamat, ahogy kialakul egy fiatal saját személyisége, a döntések, élmények és következményeik által. És pont emiatt sem probléma a pontos jövőképek hiánya: a sci-fi legjobbjai, technikai csomagolásba bújtatva, de mindig az emberről beszéltek, különböző korokban, különböző helyzetekben. És a 2050 történeteinek legjava megtalálja és megmutatja ezt az emberit.

Emellett a novellák mind hangvételükben, mind megformáltságukban remekül működnek. Egy pillanatig sem éreztem azt, hogy kevesebbet akarnak átadni, kevesebbről akarnak szólni azért, mert ifjúsági kötetről van szó. Fiatal szereplőkön keresztül, de nagyon is komolyan véve beszélnek a problémákról, legyen szó a mesterséges intelligenciák jogairól, a netes zaklatásról vagy a tanulásról. A hangvétel, különösen a pályázat útján bekerült szerzőknél, érezhetően fiatalos, a szóhasználat, a képek és a világ mind mutatja, hogy szerzői valóban átélik és ismerik, amit bemutatnak. És ez akkor is előny, ha az olvasó számára ez nem ismert vagy éppen szokatlan. A legtöbb novella jól felépített, érződik a munka, az átgondoltság és a szerkesztés mögötte.

Egy negatívumot mégis tudnék említeni a meghívott szerzők írásai kapcsán. Míg egyes alkotók új történetet hoztak, átgondolva a kötet témafelvetését, addig mások már korábban megjelent novellákat vagy éppen regényfejezetet használtak fel. Ez természetesen lehetőség, mégis, ez utóbbi történetek többször is kilógtak az egységes koncepcióból. Nem rosszak, sőt, nagyon jól megformált alkotások, mégsem tudják hozni ebben a közegben azt a pluszt, azt a hangvételt, azt a gondolati többletet, amit a többi szerző igen. Számomra zavaróan hatott ez a megoldás; lehet, ebben az esetben más szerzőket kértem volna fel, akik vállalják az új írással járó többletfeladatot.

De ez ne tartson vissza senkit, mert a 2050 megérdemli a figyelmet. Azt hozzá kell tennem, hogy nem talált meg mindegyik írás, de ezt inkább egyéni ízlésnek rovom fel, semmint a kötet hibájának. Az egyik legjobbnak Brandon Hackett internetes zaklatásról írt, esettanulmányként is remekül felhasználható, ugyanakkor gondos pszichológiai háttérrel felvázolt novelláját tartom, ami következetesen végigviszi témáját és képes megoldást is felvillantani. Moskát Anita a tőle megszokott magas minőségben és mély együttérzéssel ír a veszteségről, és arról, hogy a túlélők hogyan dolgozzák fel, és hogyan lesznek képesek továbblépni abban a korban, amikor mindenkiről készíthető másolat. Makai Máté „A szürke program” című írása izgalmasan és átélhetően dolgoz fel egy filozófiai problémát, és bár a végkifejlet kissé kiszámítható, az írás lendülete és stílusa viszi az olvasót. Lapis József pedig egy felismerhető, ügyesen korba helyezett Budapesten beszél a mesterséges intelligenciák jövőjéről úgy, hogy nem veszíti szem elől a testvérpár történetét. De említhetném Zelei Bori, Bégányi Dániel vagy Gáspár-Singer Anna pillanatképeit, amik a tinédzser életérzést, a családi és baráti kapcsolatok pillanatait vetítik elénk illúziókeltően.

A 2050 valóban képes volt a jövőről beszélni a fiatalok hangján. Remek antológia, érdemes elővenni évekkel később és ráébredni, mennyit változott a világunk, hol tart a technikai fejlődés az elképzeltekhez képest. De míg ezek a dolgok változnak is, a novellák magját jelentő emberi történetek nem fognak. Ezért mindig fogunk találni olyan mesét benne, amivel azonosulni tudunk. És valahol ez az irodalom célja."

Tartalomjegyzék

Dávid Ádám – Előszó

Lapis József: Protokoll

Makai Máté: A szürke program

Brandon Hackett: Életjáték

Farkas Balázs: Lánchídváros

Moskát Anita: Gumicukorszív

Lackfi János: Tervezett kapcsolat

Bégányi Dániel: Vudu

Zelei Bori: Hangyafarm

Gáspár-Singer Anna: Pacsirta

Garaczi Zoltán: Hibbantak Jeruzsáleme