2050 Körinterjú – Farkas Balázs

Miről szól a novellád?
Egy lányról, aki elveszíti az apját - egyrészt a valóságban, másrészt elzárják digitális profilját, ahol az apjáról maradtak emlékei. Tematikusan inkább a felszínességről szól. Tényleg fontosak vagyunk egymásnak? Vagy csak a játék, az elfogadottság, a tetszőlegesen meghatározott "pontok" számítanak? Bele akarjuk-e még rakni a melót valami igaziba? Ilyesmi.

Melyik a kedvenc sci-fid és ifjúsági könyved?
Általában inkább a horror és a fantasy felé húzok, de ha választanom kell, akkor a Dűne a kedvenc sci-fi regényem. A kedvenc ifjúsági könyvem már nehezebb kérdés. Townsend? Ransome? Rowling? Verne? Nehéz dönteni. Ma már lehet, hogy más szempontok alapján döntenék, mint amikor először olvastam őket. De ha már témánál vagyunk, mondok egy ifjúsági sci-fit, amit nagyon szerettem, amolyan fél-kanonikus, sosem-elemzett cucc, el is ment mellette a világ: Isaac Asimov Robotvárosa. Az előszavakat leszámítva nem Asimov írta, de az ő világát használták az írók, hat pörgős kisregény, és szerintem ritka jópofa volt.

Mit szeretsz a novellaírásban?
Főleg a kihívást. Kicsiben sokat mondani, ez nem egyszerű. Ha jön egy érdekes pályázat, általában megpróbálom, főleg, ha nehéz téma. Kivisz a komfortzónámból. Egyébként azt is szeretem a novellában, hogy gyorsan kész van. Szívesebben írok hosszabbat, de a kisregények, regények lassan és akadozva készülnek. Hosszú, demoralizáló folyamat az írás, egy jól sikerült novella viszont visszahozza a kedvet. Ahelyett, hogy kimerítene, azonnal feltölt.

Min dolgozol épp?
Ha minden igaz, ősszel jelenik meg a harmadik könyvem (remélem, nem csúszik megint), azt nézem át még egyszer. Emellett rengeteg mást is írok, fel sem tudnám sorolni hirtelen, pályázatra is, csak úgy is, mindenfélét.

Hogyan képzeled el magad 2050-ben?
Inkább nem gondolok bele.