Miről szól a novellád?
Az eleve elrendelt és a választható sors kérdését vizsgálja az Indiában született Ramesh életén keresztül, aki a történet kezdetén hat esztendős, és a húgával együtt Magyarországon fogadják örökbe. Visszaemlékezéseiben tizennyolc éves koráig követhetjük végig a fontosabb állomásokat. A fiú 2050-ben válik nagykorúvá a túlnépesedett Földön, és ekkor fontos döntés elé kerül. Az első ötletektől kezdve egy keleties hangulat dominált bennem, így kis országunkat egzotikus, bár feszültségekkel teli helyszínnek képzeltem el. Fontos írói témának tartom foglalkozni az éghajlatváltozás társadalmakra gyakorolt hatásaival, közben bízom benne, hogy a globális szintű politika megteszi azt, ami tőle telik. Ezzel párhuzamosan a helyi megoldások keresését is folyamatosan szem előtt kell tartani. A témában izgalmasnak tartom Parag Khanna politikai földrajzát és a konnektográfia elméletét.
Melyik a kedvenc sci-fid és ifjúsági könyved?
Ken Liu frissen megjelent kötetét olvasom (A papírsereglet és más történetek), lenyűgözőnek találom a történeteit és a fordítás is szépséges. Ifjúsági vonalon vannak régi favoritjaim a gyerek- és kamaszkoromból, például Alena Santerová Kata, Katrin, Katinkája, Lene Mayer-Skumanz Ne hagy magad, Florian-ja és Evjenia Fakinu megrázó könyve, a Csillaghullás Athénban. Később a Mózes egy, huszonkettő és Az üvegbúra volt kiemelkedő élmény.
Mit szeretsz a novellaírásban?
Szeretem, ahogy felvillan az ötlet, egy téma, helyszín vagy eseménysor, majd fokozatosan megmutatják magukat a karakterek és a helyszínek. Ahogy Stephen King frappánsan meghatározta, az írás során egy „létezés előtti világban” járunk, hozzáteszem, hogy nekem ez mindig kegyelmi állapot. Min dolgozol épp? Épp alámerülök a rémtörténetek és egy horror regény világába.
Hogyan képzeled el magad 2050-ben?
Szeretném meglátni, tapasztalni, mi vár ránk majd abban az érában, ami nagyban függ attól, hogy a Z- és az A-generáció milyen irányba fordítja a világ szekerét.