Nincs engedélyezve a javascript.
2050 Körinterjú – Zelei Bori

2050 Körinterjú – Zelei Bori

Miről szól a novellád?
A történet tulajdonképpen ma is játszódhatna, bármely olyan korban, amikor a fiatalok szabadon járhatnak-kelhetnek éjszaka is egy nagyvárosban. Egy párkapcsolat rövid, megrázó másnap reggelét írtam meg, egy olyan környezetben, aminek a csírái már napjainkban is látszanak itt is, Budapesten.

Melyik a kedvenc sci-fid és ifjúsági könyved?
Lem Solarisa szerintem nagyon romantikus, és ebben van az a mondat, hogy „nem vagyok őrült. Oda az utolsó reménysugár”. Nagyon tetszik a történetet irányító álomszerű, teljességgel kiismerhetetlen anyag. A másik pedig a Sztrugackij-fivérek Piknik az árokparton c. regénye, ami a természet lágy ölén játszódik. Hátborzongatóak azok a tér-idő görbületek, a furcsa dolgok a gravitációval. Az első komolyabb ifjúsági regény, amit olvastam, P. C. Jersild A gyermekek szigete című könyve volt, többször is kivettem felsőben a könyvtárból. Később a Nullánál is

Mit szeretsz a novellaírásban?
Amikor elkapom a szereplők hangjait, és azok írják a történetet: az akciókat, a viszonyokat, a párbeszédeket.

Min dolgozol épp?
Van egy regényem kéziratban (már nem kamasz fiatalokról szól); s elég sokat gondolkodom, min is kellene dolgoznom. Lehet, hogy valami felnőttkori történeten.

Hogyan képzeled el magad 2050-ben?
Fehér lesz a hajam és zörögni fognak a csontjaim öreg koromra. Remélhetőleg lesz pár unokám, akik majd megmosolyogják értetlenségemet a kütyüik iránt, mert hiába fogom próbálni minden erőmmel megérteni a 3D-s kijelzős telefonok használatát és a levegőbe vetített billentyűzetet, náluk sokkal ügyetlenebb leszek. Remélhetőleg ez azért annyira nem fog zavarni a Duna-kanyari kis kertünk fűzfái alatt, és meglesznek még a fűzfák is, vagy valami más fák, madarakkal.