70 év – 70 név

A Mórával 1975-ben kerültem kapcsolatba. Kezdetben „külsőztem”: német és holland gyerekkönyveket lektoráltam, illetve „kontrollszerkesztettem”. Ugyanakkor megismerkedtem a Móra egyik legendás (fő)szerkesztőjével, Kormos István költővel, és kollégájával, Nagy Gáspárral, aki úgyszintén költő volt és a Móra Kozmosz Könyvek szerkesztőségének ifjú munkatársa. Ők akkor éppen kezdő, fiatal költők kéziratát gyűjtötték az 1979-ben megjelent Madárúton című antológiához. (Kormos István váratlanul meghalt, Nagy Gáspár pedig elhagyta a Kiadót. Nem sokkal később Sík Csaba főszerkesztő jóvoltából a Kozmosznál jelent meg első verseskötetem.)

Közben adandó alkalommal jelentkeztem a Propaganda Osztályra – hivatalos nevén: Gyermek- és Ifjúsági Könyvszolgálat, röviden: GYIK ‒, ahol 1977. október 1-jén munkába is álltam. Propaganda-szerkesztő lettem, többed magammal az volt a feladatom, hogy olyan 32 illetve 16 oldalas ingyenes, nagy példányszámú (50.000 ill. 200.000) füzeteket szerkesszek, írjak tele műfajilag változatosan, amelyek tájékoztatták a gyerekeket (alsósokat, felsősöket és középiskolásokat) valamint a felnőtteket (szülőket, óvónőket és pedagógusokat) a frissen megjelent Móra-kiadványokról. A füzetsorozat száma fokozatosan csökkent, munkatársak más feladatot kaptak, illetve elmentek a Kiadóból, végül is én lettem az 1986-ban a Móra Könyvklub évente ötször 25.000 példányban megjelent (könyves) magazinjának a felelős szerkesztője. (Az Én Újságom összes példánya olvasható a neten, nemrég digitalizálták.)

A Móra Kiadóban eltöltött időszakomban (1977–1993) úgymond minden egyes ott megjelent könyv átment a kezemen, ha egy évben 365-öt adtak ki (a közös kiadásokat is beleszámítva), akkor annyi. Ennyi könyvet természetesen egymagam képtelen lettem volna elolvasni, és írni valamennyiről; egy-egy (cserélődő) kollégával oldottam meg a nehéz, ugyanakkor szép feladatot. A Móra valószínűleg a 70-es évek végén és a 80-as évek elején élte fénykorát. A műszám magas volt, a könyvek átlagára kedvezően alacsony, a forgalom tekintetében az 1-2. helyen állott a kiadók között. Ekkor minden évben megrendeztük – karácsony előtt! – a Gyermekkönyvhetet. A szerkesztők lelkes csapata járta az országot, és tartott rendhagyó irodalomórákat, vezetett vetélkedőket, bemutatta a Kiadót, beszélt a könyvkiadás folyamatáról. Jó ideig a rádióban rendszeresek voltak a felolvasásaink új könyveinkről.

Tehát én nem könyveket szerkesztettem, legfeljebb egy-két fordítást, illetve azt ellenőriztem, majd magam is fordítottam (Jan Blokker: Nagybácsit keresünk – gyermekregény, Jan de Zanger: Ha kell, erőszakkal – ifjúsági regény, A furfangos nyúl – „Olvass engem két nyelven!” sorozat, Az oktondi kisegér – leporelló, s mivel később sem szakadt meg a kapcsolatom a Kiadóval, nemrég a Holland regék és mondák kötete látott napvilágot tőlem a népszerű, régi sorozatban). Az Én Újságomra büszke vagyok. Forgalomba nem került, de a gyerekek, a klubtagok lelkesen olvasták az egyre inkább magazin jellegűvé vált kiadványt, amelyben sokféle műfajú írás kapott helyet a recenziótól az interjún át a rejtvényekig, könyves anekdotákig.

Már 1977 óta a Móra Kiadó rengeteg (ma már „klasszikus”) szerzőjével találkoztam és készítettem interjút: többek között Thury Zsuzsával, Kertész Erzsébettel, Szepes Máriával, Szalay Lenkével, Bálint Ágnessel, Varga Katalinnal, Nagy Katalinnal, Békés Pállal, aki már egy új generációt képviselt. Kötetben is megjelent a Nemes Nagy Ágnessel készített beszélgetésem, a Mándy életműsorozatból viszont sajnos kimaradt a vele készített interjúm. Weöres Sándorral, a véletlen úgy hozta, nem én beszélgettem. Tatay Sándor és Tarbay Ede neve még ismert, Földes Péteré és Tordon Ákosé már aligha. S akkor hadd említsem a Móra olyan szerzőit, akik belső munkatársak is voltak: mindenekelőtt a nemzetközileg ismert, népszerű Janikovszky Évát, a TV által rendkívül kedvelté vált Csukás Istvánt, a gyermekkoromból már ismert Rónaszegi Miklóst, Majthényi Zoltánt, Petrovácz Istvánt. A harmadik kiemelkedő író Lázár Ervin volt, gyakori vendég a Lenin körúti New York palotában, később a Hermina úti székházban. Ugyanilyen hosszan sorolhatnám a kitűnő illusztrátorokat, Réber Lászótól Würtz Ádámig, a nők közül Heinzelmann Emmát említem csak.

Kitűnőek voltak a Móra Kiadó sorozatai, pl. Bölcs Bagoly, Az én könyvtáram, Delfin Könyvek, Pöttyös, Népek meséi, Búvár Zsebkönyvek, Regék és mondák, Így élt… és a Piknik, amellyel sikerült a 80-as évek végén beérni a nyugat-európai és amerikai antiautoriter irodalmat, amelyet itthon Janikovszky Éva teremtett meg lényegében.

Nagy büszkeséggel töltött el, hogy az ország egyik legjelentősebb kiadójának a munkatársa lehettem, ahol – a maiakkal szemben lassan, de – nagy gonddal, hibák nélkül készültek a könyvek. Ezek az előzmények kötelezik a jó munkára a mai munkatársakat is, úgy gondolom.

Az Ifjúsági Könyvkiadóból lett Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó a Kiadói Főigazgatósághoz tartozó 12 nagy kiadó között monopol helyzetet élvezett, de ezzel a mércét is magasra tette. A sok jó, a valamivel kevesebb kitűnő szerző kéziratait nagyon felkészült, rutinos, munkájukat különösen szerető, lelkiismeretes szerkesztők (belső szerkesztők, kéziratelőkészítők, kontrollszerkesztők, képszerkesztők és műszaki szerkesztők) gondozták. Lassan ment és korlátozott volt a kortárs külföldi irodalom figyelése, de a könyvkiadásban nem csak ez változott meg – hálʼ isten. A technika forradalmi fejlődése sokkal könnyebbé és minőségileg magas színvonalúvá tette a könyvkiadók munkáját. Persze ez éles versenyhelyzetet is eredményezett, amiben „bírni kell a tempót”. Végigkövetve több mint húsz éven át a Móra Kiadó tevékenységét, együttműködve a kevés régi munkatárssal, megismerve egy új, fiatal generációt, mint a Könyvhét című „könyves újság” (hol havilap, hol periodika) munkatársa úgy láttam, a Móra fokozatosan visszaszerezte régi renoméját. A klasszikusok mellett az új trendeknek megfelelő új kiadványok biztosítják a megérdemelt sikereket.

Csokonai Attila

Költő, Műfordító, Tanár, Könyvtáros, Vállalkozó, Főszerkesztő-helyettes