70 év – 70 név

Mi jut eszedbe, ha a Móra Kiadó neve, könyvei szóba kerülnek?

A gyerekkorom. A 70-es években – a Móra volt az egyetlen gyerekkönyv-kiadó – nem is olvashattam más kiadótól, csak a Mórától. A Delfin-könyvek, a Nagy Indiánkönyv, a Winnetou, a Robinson és minden, amit az iskolai meg a hartai községi könyvtárból kölcsönözni lehetett, onnan volt. (Kivéve az első Jókai-könyvek, Molnár Gábor brazíliai és Kittenberger Kálmán afrikai vadásztörténetei.)

Ma már, irodalomtörténészként – és a Károli Egyetem gyerekirodalom képzésének oktatójaként – tudom, hogy milyen háttere volt az 50-es évek elején a gyerekkönyvkiadás központosításának, a gyerekközösségek ideológiai pressziójának, vagy legalábbis konformista szándékainak: már felnőtt fejjel olvastam az Álarcosbált, meg a Szalmalángot, és empatikus olvasóként érteni vélem a régi és mai kamaszlányok vonzódását ehhez az irodalmi „lelkizéshez”, de látom a talán már akkor, a hatvanas években is látható hamisságot ezekben a könyvekben. Ugyanakkor látom, hogy éppen Janikovszky Évának, és Kormos Istvánnak volt meg az a szakmai bátorsága, hogy olyan, a 60-70-es években tiltott vagy tűrt írók, költőket vegyenek rá arra, írjanak gyerekirodalmat, mint Mészöly Miklós, Pilinszky János. Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor és hogy a magyar gyerekirodalom-történet „klasszikus” korszakát – hát igen, azért mára ebbe a „klasszicizmusba” egy kis idejétmúltság is vegyül –, a Mándy-, Csukás-vakációsregények, a Janikovszky-groteszkek, a Lázár Ervin-mesék hozták el. A 60-70-es években, talán még a 80-asban is a Móra egy alternatív kánont tudott működtetni, az iskolai olvasmányok már akkor is őskonzervatív (az Egri csillagok 1913 óta kötelező) címlistájával szemben. A Csukás- és Mándy-regények, a Vakáció a Halott utcábantól a Csutak-regényekig akkor nem kerülhettek be az iskolába, és ma már nem is kerülhetnének be: a mai gyerekeknek ezeket a könyveket ugyanúgy lábjegyzetelni kellene, mint a Toldit: kik voltak az úttörők és miért volt különleges az iskolától megszabadulva, a nyári gyerekbandákban normális életet játszani? Mire való egy locsolókocsi vagy a keramit? Nem tudják, és minden magyarázat, minden lábjegyzet „varázstalanít”.

A rendszerváltásnak a magyar gyerekirodalom volt az egyik nagy vesztese, 2000-ig eltartott, hogy a kis független, kreatív könyves műhelyek dolgozni kezdjenek. A Móra „második”, 2000 utáni élete is valamiféle, a kreatív kicsiktől eltanult dolog: de saját zseniális kreatívjainak, szerkesztőzsenijeinek, Kormosnak és Janikovszky Évának a szellemi és lelki hagyatéka is.

Volt-e kedvenc mórás könyved, amit mindenképpen fontosnak tartasz bevinni az oktatásba?

Nem tudom, a régieket nem merném. Az egyetemi gyerekirodalom szakunkon még vannak olyan hallgatók, akikkel össze lehet kacsintani néhány szállóigévé vált fordulatnál. („A kankalin sötétben virágzik” – meg a többi.) De már a mai huszonévesek is távol vannak ettől az értelmezői horizonttól. Ha a mai huszonéveseknek kell az egyetemen gyerekirodalmat tanítani, akkor talán Békés Pál ez első, akit még közel lehet hozni hozzájuk, a régebbieket nagyon nehezen. Meg a 2000 után írt könyveket olvassák még szívesen az egyetemisták, ők ebbe nőttek bele, bár sokan ámulnak el olvasmányokon, hogy nekik szól, az ő kisiskolás, tizenéves korukban íródtak, mégsem ismerik ezeket a történeteket. Elment mellettük a kortárs gyerekirodalom, félig-felnőttként olvastatom velük azt, amit valakik nem adtak a kezükbe.

Ha csak 3 szóval kellene jellemezni a Mórát, melyik 3 szót használnád?

Nem biztos, hogy megtalálnám azt a három szót. Egyet: újratervezés. Ezt kétszer játszotta a kiadó, a 60-as években, és 2000 után, és jó dolgok lettek belőle. De komolyan, mondjatok még egy olyan magyar gyerekkönyv-kiadót, amelynek volt alkalma, legalább csak egyszer az elmúlt 70 évben, újraterveznie magát?

Szerinted miben különbözik a Móra igazán a többi gyerekkönyvkiadótól?

Abban, hogy a tradicionális vonalat nem adja fel, hősiesen igyekszik a saját klasszikus értékei iránt fenntartani az érdeklődést. Tudom, hogy nagy munka volt visszaszerezni a régi, a kilencvenes években szétszóródott kiadói „portfóliót”, de azt gondolom, hogy megérte. Még akkor is, ha ma már minden rétegolvasmány, az új könyv is, és a régi is.

Szerinted milyen lesz a Móra 70 év múlva?

E-bookokat ad ki, olyan hangoskönyveket, amik egy beszédgenerátor szoftver segítségével az olvasó saját hangján szólalnak meg, saját maga gyártatja újrahasznosított anyagokból a papírt annak a néhány reprezentatív albumnak, amik még papíron jelennek meg. 70 év múlva már csak a nagyon művelt emberek fognak olvasni, olvasni a luxus biztos jele lesz.

Hermann Zoltán