Mióta vagy kapcsolatban a Mórával?
Nem emlékszem pontosan, de úgy 1971 lehet az az év, ami legtávolabbról feldereng. Akkor viszont több szálon is összekapcsolódtak a mindennapjaim például A világ leggazdagabb verebével, A vakond nadrágjával; és persze anyukám - apukám is olvasott nekem Mindennapra egy mesét. Azaz másfelet, mert bármelyik történet is volt soron, utána még mindenképp el kellett olvasni Hapci manó féloldalnyi történetét is.
Melyik volt az első és a kedvenc munkád a kiadóval?
Az első mórás kötetem egyben az én magam első kötete is volt 2005-ben, a játékos versekkel és mondókákkal teli Zsubatta! – ami egyben most az utolsó is, mert épp idén újra megjelent, immár negyedik kiadásban.
Melyik közreműködéseddel elkészült kiadványra vagy a legbüszkébb?
Nagyon szeretem a kitalálós verses köteteket Szalma Edit festményeivel, a Miazami – Miazmég – Kiazaki egy igazán jól sikerült sorozat. Az első ezek közül 2007-ben látott napvilágot, és idén ezek is mind új kiadást értek meg. Azóta már a negyedik óvodás generációhoz jutnak el – és nagy örömömre állják a sarat a digitális kor kihívásaival szemben. Nagyon jókat játsszunk a kicsikkel mindig, amikor rájönnek, hogy kiről-miről szólnak ezek a cím nélküli versikék.
Ha csak 3 szóval kéne jellemezni a Mórát, melyik 3 szót használnád?
Hetven éve családtag.
Na jó: klasszikus mégis friss.
Mit üzensz a mórásoknak?
A mórásoknak köszönöm, hogy sajátjukként viselik a Berger Szimat Szolgálat gondját, és örülök, hogy ez a vagány társaság is a csapat tagja lehet!
Nyulász Péter
Szerző