Értékelés #15 - Philip Reeve: Csillagvonatok
Kritika és könyvajnló
2019. március 29.
Nem vagyok túlzottan nagy rajongója az elmúlt évek YA könyveinek. Tekintettel arra, hogy a felnőttek, az elsődleges fogyasztók ma a könyvpiacon, egyre inkább megfigyelhető a YA kultúra folyamatos romlása. Egyre nagyobb teret hódítanak a rossz nyelvezetű, erotikus tartalmú regények, háttérbe szorítva ezzel számos más témát - a thriller, krimi és young adult témákat például. Nem azt mondom ezzel, hogy már senki sem olvasna YA-t vagy middle grade könyveket, sőt! Itthon nálunk azért szép arányban olvasnak a fiatalabb generációk is a felnőttek mellett. De gondoljunk bele, mégis mennyire ritka látvány, ha egy felnőtt egy YA könyv mellett teszi lesz a voksát egy erotikus regénnyel szemben például.
Pedig még mindig vannak igazán jó YA címek a piacon - Philip Pullman Az Úr sötét anyagai sorozata, Terry Pratchett Korongvilág sorozata, Paolo Bacigalupi Hajóbontók című könyve és Elisabetta Gnone Fairy Oak sorozata, hogy csak pár címet említsek. Philip Reeve eredetileg 2015-ben megjelent Csillagvonatok című könyvei is ezt a listát erősíti.
A KÖNYVRŐL
A történet főszereplője Zen Starling, a kisstílű szurdoki tolvaj. A K-vonatok vonalának végén élő tinédzser lopással és vonatozással üti el szabadidejének nagy részét. Egy napon, miután egy lopott arany nyaklánccal igyekszik feltűnésmentesen elhagyni a várost, észreveszi, hogy egy lány és egy drón követi őt. Az univerzum K-vonat rendszerét kihasználva igyekszik elmenekülni előlük, de miután még az otthonában is megtalálják, úgy dönt, hogy lépnie kell. Megismeri Novát, a piros kabátos motorik lányt, és belesodródik egy évszázadok óta zajló ellenállási bűnténysorozatba, mely alapjaiban rengeti meg az univerzum létét és életét.
BENYOMÁSOK
A könyv valahol a cyberpunk és a távoli jövőt felvonultató sci-fi között helyezkedik el a témáját illetően. Reeve nagyszerűen alkalmazza azokat az elemeket, amik sokak szerint tökéletesen ábrázolják az emberiség jövőjét. A városi szegénység, a politikai elnyomás, mesterséges intelligencia, benépesített univerzum, fénysebességű utazás, a világegyetem fölötti uralom mind-mind alapelemei az ilyen témájú könyveknek.
Bár ez a könyv nem az én korosztályomnak íródott, mégis minden idegszálam a könyvre koncentrált olvasás közben, annyira magával ragadott a történet. Olyan élethűen, energikusan és élettelin ábrázolta az író a szereplőit, hogy öröm volt olvasni minden sorát.
Mikor egy könyvet magyarra fordítanak, mindig elveszik belőle valami - a pezsgés, az energia, a lélek. Valami folyton eltűnik, és még ha nem is ismered az eredetit, valami megmagyarázhatatlan hiányt érzel. De a Csillagvonatok egyszerűen tökéletes volt, a fordítás is hozta a könyv különlegességét, szépségét. Részletgazdag kidolgozású mű, ötletes és kreatív megoldások és érzelem dús helyzetek jellemzik. Képtelen voltam letenni egy percre is a könyvet - az izgalmas kalandok, mintha nem győznék váltani egymást. Egy percre sem állt le a történet folyamatos mozgása, ahogy a vonatok sem lassítottak egy-egy K-kapu előtt, úgy a történet is megállíthatatlanul dübörgött végig a könyv hasábjain.
Bár részben váltott szemszögű történetről van szó, de itt egyáltalán nem volt zavaró. Ritkán ragadták el a "mikrofont" Zentől, és szerintem ez így volt helyes. Egy YA könyv elbeszélése egy tinédzser szájából kell, hogy elhangozzon, hogy rendesen átjöjjön mindenki számára.
Két pozitív dolgot szeretnék főleg kiemelni. Az egyik a kedvenc részeimhez kötődik, ezek pedig mindig egy-egy vonathoz kapcsolódtak. Tetszett, hogy mindnek egyedi, szokatlan neve volt és saját személyiséggel rendelkeztek, mintha maguk is emberek lennének. Más könyvekben ritkán olvasni ilyen nem megszokott karakterekről, nem gyakran bukkannak fel az egyes regényekben.
A másik pozitívum az a szerelmi szál volt. Mint ahogy Alynne Webb Az Utolsó című regényének értékelésében már említettem, szeretem, ha egy történetben lassan, vagy csak épp lappangva bontakozik ki egy-egy szerelmi szál. Itt pedig pont ezt történt. Nem kellett attól félnem, hogy esetleg megzavarja a történet fő szálát, elvonja a figyelmet a fontosabb dolgoktól, vagy, hogy miatta kifejtetlenné, félbehagyottá válnak események, történések.
A Csillagvonatok is a legmodernebb YA regények táborát erősíti. Zen kalandjai, amik vonaton és az univerzum egészét betöltő bolygókon ívelnek át állnak a középpontban. Fontos még Nova, a motorik lány karaktere is, mivel kettejük lassan bimbózó kapcsolata is a történet kulcsfontosságú része. A könyv végére (mint a legtöbb YA regényre jellemző) három végkifejlet mehet végbe - a beteljesült szerelem, a tragikus végkifejlet vagy a megoldatlan lezárás. Reeve pedig kénytelen választani. A könyv egyébként bővelkedik az olyan jelenetekben, amik szinte belekényszerítik a szereplőket helyzetekbe. Például, hogy elkerülhetetlen volt az, hogy Zen belekeveredjen a hatalmi játszmába.
A regény bővelkedik az olyan másodlagos szereplőkben, akik szintén kulcsfontosságú szerepet töltenek be a maguk világában, a hozzájuk is kapcsolódó történések alatt. A megvalósított világ bár más könyvekben is megjelenik, de Reeve olyan megoldásokkal tűzdelte tele, ami a varázsát, egyediségét erősíti - a kitalált lények, kaptárszerzetesek, a császári család, Raven, az Őrzők mind-mind támogatták személyes jelenlétükkel azt, hogy ne egy megszokott, unalomig ismételt történetté váljon.
KONKLÚZIÓ
Végül pedig... A Csillagvonatok pont azt a történetet meséli el, amiről a tizenkét éves körüli fiúk álmodnak, és ha elolvassák ezt a könyvet ők is rögtön a Damaszkuszi Rózsán utazva vágynak a vidék, a mesterséges bolygók felfedezésére, az általuk kínált kalandokra. Reeve a kiegyensúlyozott elemeket (beállítás, karakterek, háttér, összpontosított és szintetizált világ) elegánsan ötvözi a gyors ütemű történettel. De ez is arról szól, akár csak a többi hasonló történet - egy fiatal fiú a legaljáról kapaszkodik egyre feljebb számos veszélyen és kalandon keresztül, miközben fontos dolgokat tanul meg a szeretetről, barátságról és a felnőtté válásról. Szórakoztató volt minderről olvasni.
Azon pedig már kicsit sem lepődtem meg, hogy egy jó vaskos függővéggel zárult. Nem is lenne igazi a történet anélkül! Éreztétek a szarkazmust? Ettől függetlenül, iszonyatosan várom a folytatást, nem tudom, hogy fogom kibírni míg végre megjelenik a Fekete Fény Expressz is!
Ráadásként pedig had mutassam meg a borítót oldalnézetből is. Bármennyire gyönyörű a borító szemből - az aprólékos kidolgozás, a színek és az alakok grafikai megvalósítása nagyon szép! De az oldaldíszítése is hozzájárul ahhoz, hogy miért olyan különleges is ez a könyv.
forrás: atriatobooks.blogspot /2019.02.26./Atria
