A népszerű blogger, Brenda nemrég interjút készített Averyvel és Graysonnal. A sok-sok flörtölés mellett (mert Grayson persze erre a rövid időre sem tudta visszafogni magát!) megtudhatjátok, mi újság mostanság a most már szerencsére szívzűrmentes párral.
Grayson: Először is: egyáltalán nem lettem kocka! A tudósklub lett menő miattam. (Jobban belegondol, aztán felsóhajt.) Na jó, ez nem igaz. A tudósklub soha az életben nem lesz menő. De nem volt annyira vészes, mint gondoltam. Legjobban azt élveztem, amikor Averyvel a kísérleten dolgoztunk. Szabad kezet adott, hogy mit csináljunk suli után. Mindent meg kellett tennie, amire kértem.
Avery: Azért nem mindent!
Grayson: Mindent, amire kértem. Csúcs volt!
Avery: Grayson nem tartja magát kedves embernek. Pedig az. Ő a legaranyosabb srác, akivel valaha találkoztam. Időnként lehetetlenül viselkedik, de akkor is aranyos. És figyelmes. Mindig gondol rám.
Grayson: Így igaz. Folyton rá gondolok. Most is. (Ördögien vigyorog Brendára.) Kíváncsi vagy, Aves, mire gondolok?
Avery (levegő után kapkod): Nem, nem akarom tudni. Grayson, légy szíves, viselkedj!
Grayson: Egyértelműen a mellét.
Avery: Grayson! (A vállába bokszol.) Te jó ég! Hagyd abba!
Grayson (nevet): Vicceltem. Igazából azt szeretem a legjobban, amikor rám kiabál, mint az előbb is, aztán meg fülig vörösödik. Hát nem édes, amikor elpirul?
Avery: Amikor arról ír, milyen volt az első találkozása a tudósklubos barátaimmal. Grayson mindig annyira magabiztos, de a haverjaim valahogy mégis megrémítik. Szerintem ez irtó cuki.
Grayson: A cukit úgy érti: szexi.
Grayson: Még nem sikerült elcipelnem egyetlen diszkóba sem, de rajta vagyok az ügyön.
Avery: Azt lesheted!
Avery: A gondolatától is frászt kapok.
Avery: Például szeretek csak úgy punnyadni vele a kanapén, és nézni a tévét. Igaz, Graysonnak általában nehezére esik a műsorra összpontosítani… és nyugton maradni. (Jelentőségteljes pillantást vet a fiúra, aztán a szemét forgatja.) A koncentrálóképességén még dolgoznunk kell.
Grayson (összevonja a szemöldökét): Nem tehetek róla, hogy sokkal izgibb vagy, mint azok a tudományos műsorok, amiket megnézetsz velem. Igenis tudok koncentrálni – a fontos dolgokra. (Átkarolja Avest, és közben Brendára vigyorog.) Például gond nélkül tudnék mindennap órákig csókolózni Averyvel, és közben egy pillanatra sem zökkennék ki. Aves egyszerűen istenien csókol. (Avery levegőért kapkod, elpirul, eltakarja az arcát.) Látod, Brenda? Mondom, hogy imádni való ilyenkor. (Kacsint.)
Avery (az orra alatt mormog): Az interjú után tutira tele fogom…
(Grayson nevet, aztán fülig érő szájjal, szerelemtől kótyagosan bámulja Averyt.)
Grayson (Averyhez fordul, és alig hallhatóan motyog): Ezt hogy érti? Mit kellene megkérdeznem?
Avery (kuncog): Arra kíváncsi, hogy mikor kéred meg a kezem.
Grayson (ijedtében leesik a székről): Ó! Izé… Házasság? (A torkát köszörüli.) Hát… Én… Szóval még nem… Izé…
Avery (kimenti szorult helyzetéből vergődő barátját.) Szerintem Grayson úgy érti, hogy nagyon korai házasságról beszélni. Végül is én még csak elsős vagyok a főiskolán, a tizenkilencet sem töltöttem be. Előbb mindketten be szeretnénk fejezni a sulit, és majd utána meglátjuk.
Grayson: Hát persze, a suli! Mindenképp be akarjuk előbb fejezni. Hova kapkodjunk? (Enyhén pánikolva pillant Averyre.) Nem igaz?
Avery (megint kuncog): Így igaz, nem kell kapkodnunk. Gyűrű nélkül is tudom, mennyire szeretsz.
Grayson (ezúttal szégyenlősen mosolyog Brendára): Nem érdemlem meg ezt a lányt…