Ki kérdez?
2022. december 17.
Kozsánné Tóth Marianna
magyar nyelv és irodalom tanár, finn nyelvtanár,
tehetségfejlesztő tanár, gyakorlatvezető mentortanár
Mindenki. Pedagógus és diák egyszerre teszi fel a kérdést: MIÉRT? A diák miértje a jövőnk záloga, így elsőbbséget élvez. Örülünk, ha kérdez, mert kimozdulunk a „statikus létből”, az állóvízből. MIÉRT? Ez a madáchi kérdés a kiindulópont és a cél is egyben. A pedagógus célja a diák kiindulópontja. Megtalálni a gyújtópontot. Fellelni és állandóvá tenni a kíváncsiságot. A gyermeki kíváncsiságot.
Ez az érdeklődés a mobilitás alapja, ez inspirál a holnapra. A tanórákon összekapcsolódó tekintetek, még ha óránként másfél perc jut egy szempárra, akkor is, nyitottság a világ jelenségeire. Az a szellemi izgalom, ami átjár egy-egy órai vagy szüneti beszélgetés kapcsán. Titok. A gondolkodni akarás, a vágy, mely új vizekre hívja e kaland minden résztvevőjét. A hiteles és érdekes gondolatok, provokáló kérdések, cselekedtetés, „benne lenni a folyamatokban”. Alkotóvá válni, mert igazán érdekel valakit az én véleményem is, mert – felnőtt és gyermek – együtt épülünk, szakmai és emberi kérdésekben, napról napra. Bizalmat adni és kapni. Megszólítottnak lenni, akár 35 fős osztályban is éreztetni, hogy az elhangzott gondolatvezetés személyes. Legyen minden órán valami, ami „csak neki szól”, vagy még inkább, ami az osztály minden tagjának egyszerre szól. Engem is „húz tovább” a gondolat, még 25 év után is csodákat keresve, óráról órára lépek. Élményalapú oktatás. Nem technikai hókuszpókusz, hanem a személyiség magával ragadó ereje kódol. Akár egy krétával a tábla előtt, akár interaktív játékkal vagy anélkül. Hitelesen és motiváltan. Közös MIÉRTeket gyártva, kutatóként, provokatív kérdések sorával, olykor provokatív válaszokkal, így újabb MIÉRTekkel. A cél a MIÉRT megszületése.
A diák miértje önmagához és a pedagógushoz szól. Önmagához: az okokat keresve, a felnőtthöz: a célokat kutatva. Izgalmas az immár két kérdőszó alaki azonossága és tartalmi különbözősége. Magában őrzi, rejti a másik jelentéstartalmát mindkét szó, mi mégis gyakran javítjuk az ok- és célhatározó szavainak mondattani felismerését nyelvtanórán: „Félelmében elfutott. Jó eredményért tanulok.” Pedig a kérdés azonos: MIÉRT?, de nem mindegy, hogy azt keressük, honnan ered a motiváció egy feladat megoldásához, vagy milyen cél az, ami arra késztet, hogy meg tudd oldani a feladatot. A két kérdés mégis egybecseng. A motiváció miértje mutat a külső és belső ösztönzők felé, és ugyanez a MIÉRT mutat a célok, álmok, vágyak megvalósulása felé.
A pedagógus kérdez, a diák válaszol, és fordítva. Mindkét folyamat szerethető, csak tér kell hozzá, hogy lendüljünk közösen a magunk által bővíthető, sokoldalú és izgalmas jövő felé. Ez a kölcsönhatás tartja mozgásban a tudásbővítés perpetuum mobiléjét. Kérdés, hogy ki vagy mi „lendíti be” az örökmozgót… Mi tartja mozgásban? A latin kifejezés olyan valamire utal, ami „önjáró”. Mechanikai értelemben egy gépezet, mely kezdő lendületet kapva újabb impulzus nélkül is folyamatos, örök mozgásban van. Ennek feltalálása még várat magára, ellenben saját magunk által generált motivációval. Hogy mi okom van a tetteimre, és mi célból törekszem az álmaim megvalósítására? Egyszerűbben: mi visz tovább napról napra tanári és emberi feladataim elvégzésére? Mi cél szüli e motivációt? Kit lendít ez az erő? Honnan az erő?
Minden pedagógust, szülőt és diákot a támogató attitűd, a dinamikus és flexibilis elme, az elszántság lendít tovább. Újra és újra megérkezés, az ebből nyert lendület (ok) és az új vágyak felé mozdulás (cél) hajt. Tágabb értelemben tehát a tanulási-tanítási motiváció, az értékek felfedezése, a fejlődés iránti vágy az oktatás örökmozgója, az élet szellemi dinamikája.
A két kérdés katalizátora és akkumulátora a MOTIVÁCIÓ. Ezt hogyan érhetjük el, hogyan birtokolhatjuk az okot és a célt egyszerre? Erre a kérdésre pályám kezdetétől keresem a magyarázatot. Miért vesznek részt velem a diákjaim gyakorlatilag bármely feladatban? Miért vagyok hiteles számukra? Talán mert ismerik az én miértjeimet és hogyanjaimat az életemből. Az ütközőket, amik messziről csak apró kátyúk, és nem szakadékok, megmászhatatlan hegyek – még ha annak tűntek is egykor. Talán ez a nézőpontváltás segít nekik, hogy meg merjék osztani cselekedeteik valódi okait, és ezeken a lépőköveken elindulva megfejthessék valódi céljaikat. Az érzelmi biztonság, a szülő és pedagógus nyújtotta védőháló, a felnőtt mint együttműködő partner mind nélkülözhetetlen az önbizalmuk megfelelő épüléséhez, mert ki kell mondanunk, hogy ez az ösztönző erő nemcsak biztonsági helyzetbe illeszti a gyereket, de önbizalmának emelkedésével a célhatározós miértje is erőre kap, és megfényesedik. A bejárt ív lehet szinte láthatatlan vagy ugrásszerű, de abban biztosak lehetünk, hogy megfelelő támogatással sokkal könnyebb és eredményesebb jövőt építhet a kamasz magának, bátran meghatározva az okokat, amiért elindul álmai megvalósítása felé, és a tervezett jövőképet, ami tudatossá, CÉLtudatossá teszi őt. Pedagógus-, felnőtt szemmel, így, hogy már látjuk a cél- és okhatározó közös MIÉRTjét, talán saját motivációnkat is ébren tudjuk tartani, míg fiataljainkkal foglalkozunk. A „HONNAN” indulunk után a „HOVÁ” tartunk kérdések nyitnak új utakat az oktatási palettán, amikor nekifutunk egy új, játékos, gyakorlatcentrikus módszertani dobbantónak közösen, a Játékos lépőkövek továbbképzésen.
