Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén

Zalka Csenge Virágnak és Ribizlinek a világ végén nem célja, hogy Ti megszeressétek a népmeséket, mert a szerző pontosan tudja, hogy a végére pontosan ez fog történni.

Az aprólékos munkával összegyűjtött népmesékért az én két teljesen mai gyerekem zsarnokian rajongott. Régen kaptam ennyi szemrehányó pillantást, mint amikor (az ötödik mese után) tényleg képtelen voltam a szemhéjamnak parancsolni. Mentségemre csak az alacsony teherbírás szolgál, ami az esti fogmosás, és úgy általában este 10 óra után szokott rátörni, tehát semmiképpen nem a mesék hiányosságából fakad.

Megnyerően változatos témájú mesékkel találkoztunk. Van, amelyiknek olvastuk már egy másik változatát (Só), némelyiknek csak egy-egy részlete tűnik ismerősnek (A sötétben látó tündér), de a legtöbb újdonság volt. Hősei kalandjaiban olyan ízeket, árnyalatokat gyűjtött össze a szerző, amik változatosak, szórakoztatóak és betöltik azt a titkos feladatot, hogy valamiféle éleslátást, a világ jobb megismeréséhez, értéséhez szükséges köveket segítsenek összehordani.

Hiszen micsoda királyfi az, aki egy malac(bőrbe bújt) lányt vezet oltár elé? Hibbant, vagy éppen meglátott valamit a malacbőr alatt, amit mások elmulasztottak? És Béla kisasszony személyisége is nagyon sokrétű, hol ártatlan szendeként, máskor pedig harcias vitézként viseli magát. Végre találtunk olyan történetet is, ahol a hős szerepe nem üde fiatal, hanem egy 100 évesnél is idősebb anyóka. És bizony voltak olyan mesék is, ahol a befejezést olvasva felkaptuk a fejünket. Agnó és Principci szerelme hatalmas akadályokat győz le, a végén remélt katarzis helyett -igaz talán csak nekem- tűnik úgy, hogy a két feleséges megoldás meglehetősen prózai fordulat az előzményekhez képest.

A Lázadó lányok óta több olyan történettel is találkoztunk, ahol a női szerepek nem korlátozódnak a tehetetlen királylányokra és a gyenge nőkre. Régi vívmány ez amit ideje volt feleleveníteni. Hiszen a népmesei kincsnek mindig is részei voltak a találékony, bátor nők, mint Térdszéli Katica és a többiek, akik furfangjukkal, vagy táltos erejükkel, vagy kitartó szerelmükkel legyőzik a gőgöst, a gonoszt, a hatalmast. Mi mást kívánhatnánk mindehhez, mint olyan királyokat, hercegeket, vagy közrendű férfiúkat, akik elég magabiztosak ahhoz, hogy lássák ezekben a lányokban a társukat.

Zalka Csenge Virág a mesék játékosságának is teret enged, nagy élvezettel vártuk a meséket indító változatos és találékony fordulatokat. Ismét beigazolódott a régi sejtés, hogy érdemes elmerülni bennük, mert összhangba tudnak kerülni egy mai gyerekkel. Persze nem minden mese váltotta be a reményeinket, de gyanús is lenne, ha mindegyikért egyformán rajonganánk. Az összképből mégsem ezekre emlékszünk, hanem a fortélyokra, a szórakozásra és kiapadhatatlan kíváncsiságunkra.

A kötetre Herbszt László illusztrációi vonták magukra a figyelmemet. A zsidó népmesei gyűjteményben is egészen különleges hangulatot teremtettek, ahogy Ribizli és társai körében is kortalanul szépek, az üdítően ható indusztriális elemeket is tartalmazó rajzai. Megmutatkoznak képeiben azok a mélységek és a látszat alatt meghúzódó többletek, amik a mesékben.

Zalka Csenge Virág gazdag mesegyűjteményét mi megtöltöttük édes-olvasós pillanatokkal. Újra bebizonyosodott, hogy a népmesék éppolyan elevenek, mint a kortárs történetek. Persze ebben a szerkesztő-szerzőnek sok munkája van. A kötetalapanyagát nyújtó ismereteit gyűjtéseit, kutatásait, a Néprajzi Múzeumban fellelt kiadatlan anyagot addig gondozta, igazítgatta, frissítette, ha kellett több változatból gyúrt egy újat, finomhangolta.

A régebbi mesemondók felé tett apró, tisztelgő gesztusok is népmesék generikusságáról árulkodnak. A kötet történeteit olyan elődöknek is köszönhetjük, mint Pályuk Anna (Anica), aki a folytonosságot fenntartva, mesélte hallgatóinak. És ki tudja, jópár évtized múlva talán Zalka Csenge Virág szolgál majd forrásul másoknak.

forrás: hintafa.blog.hu / palinta77