Egy vasárnap délután megváltozik a tizenegy éves Marty élete. Ebéd után sétálni indul a folyó környékére, ahol találkozik egy sovány, riadt tekintetű kutyával, aki rögtön mellé szegődik. Tappancs éppen menekülőben van: elszökött gazdájától, a kegyetlen Judd Traverstől, és nem akar többé visszamenni hozzá. Marty nem tudja, mit tegyen: ha a szívére hallgat, megtartja a kutyát - ha viszont szót fogad a szüleinek, akkor visszaviszi törvényes gazdájának.

„Ezen a délutánon már jócskán a hídon túl jártam, amikor a szemem sarkából valami mozgást láttam. Odanéztem, és körülbelül tizenöt méterre ott volt egy rövid szőrű kutya - fehér színű, barna és fekete foltokkal. Nem csapott zajt, lesunyt fejjel, behúzott farokkal araszolt előre, mintha lélegezni sem merne, és engem figyelt. Fiatal vadászkopó volt, talán egy- vagy kétéves lehetett.
Megálltam, mire a kutya is megállt. Úgy viselkedett, mintha csínytevésen kaptam volna, miközben látszott rajta, hogy csupán közelebb akar jönni hozzám.
- Gyere ide, kisöreg! - mondtam, és rácsaptam a combomra.
A kutya lekushadt a fűbe. Elnevettem magam, és felé indultam. Egy régi, koszlott, ócska nyakörv volt rajta, jóval öregebb, mint maga a kutya. Fogadok, hogy egy másik kutyáé volt valamikor.
- Gyere ide! - mondtam, és kinyújtottam a kezem.”

Phyllis Reynolds Naylor

Az amerikai írónő 1933-ban született Indiana államban, vallásos, konzervatív családban. Szerény körülmények között, ám nagy szeretetben nőtt fel, szülei rendszeresen felolvastak neki kedvenc könyveiből, többek között Mark Twain regényeiből.
Tizenhat éves volt, ami kor első elbeszélése megjelent egy egyházi újságban, első önálló könyve - egy novellás kötet - pedig 1965-ben látott napvilágot. Azóta több mint nyolcvan művet írt gyerekeknek és fiataloknak.
Napjainkban a legnépszerűbb gyermek- és ifjúsági írók között tartják számon az Egyesült Államokban. A Tappancs-sorozatért 1992-ben megkapta az egyik legfontosabb amerikai ifjúsági irodalmi díjat, a John Newbery Érmet.