A világhírű regénysorozat harmadik kötetében a szerző az eddigieknél is merészebb nyíltsággal beszél az élet és halál legfontosabb kérdéseiről: szeretetről, elfogadásról és a változás mindannyiunkban ott rejlő lehetőségéről. A jószívű fiú és a lelkes beagle barátságáról szóló történet méltán népszerű évtizedek óta. Marty még csak tizenegy éves, ám olykor bölcsebbnek és bátrabbnak bizonyul, mint a felnőttek - és ha időnként bajba is keveredik, mindig segít rajta hű barátja, Tappancs!
„Az ég felhős. Viszont amikor kibukkan a hold, elég jól lehet látni. Az egész bekötőúton semmi szokatlant nem veszünk észre, de aztán megpillantjuk Tappancsot az elemlámpa fényében. Kinn áll az országút közepén, behúzott farokkal, mint aki valami rosszat csinált. Odarohanok és lehajolok hozzá.
- Tappancs! - kiáltok rá. - Megsérültél?
Megint föltör a torkából az a hang. Aznap éjjel másodszor is kihagy a szívverésem. Végigsimítom a fejét és a fülét. Az egész testét. Keresem a sebeit. Végigtapogatom a lábát, a mancsát, egyenként. Minden porcikája a helyén van. Nem is habzik a szája, és semmi más tünetet nem produkál. Viszont folyton jobbra forgatja a fejét, úgyhogy apa odavilágít az elemlámpával az útra. Látom, hogy van ott valami: valami apróság, talán egy oposszum. Oda megyünk, hogy megnézzük.”