Marcell párizsi bérlakásuk falába süllyesztve különleges szerkezetet fedez fel - egy lencsét, amelyen keresztül mozgókép vetül szobája falára: a „vásznon” a szemközti kávézó több mint harminc évvel korábbi mindennapjai elevenednek meg. A fantasztikus találmány elbűvöli a gimnazista fiút, ahogyan a kávézó megejtően szép pincérnője, Ninette is. Létezhet-e szerelem, ha a szeretett lány évtizedekkel korábban volt fiatal, és most Marcell édesanyjával lehet egyidős? Vagy ő is csak képtelen vágyálom, mint Emma Lili, a volt brüsszeli osztálytárs, aki az országhatárok miatt elérhetetlen a fiú számára? Marcell nyomozni kezd Ninette után, és a könyvtár archívumában megtalálja azokat a korabeli újságcikkeket, amelyek a pincérlány elrablásáról, kegyetlen bűntények soráról számolnak be. Életében először kimerészkedik a képzelete és vágyai nyújtotta biztonságból, és a különös találmány segítségével megpróbálja felvenni a kapcsolatot Ninette-tel, hogy figyelmeztesse a veszélyre…

A borítóterv Szabó Imola Julianna munkája.

A szerző a saját könyvéről:

„Ez egy történet. Nem regény. Vagy ha úgy tetszik, három egybefonódó kis „regény”. Nem hasonlítanak egymásra, még a hangjuk és a színük is más. A történet szerelmi történet - de ha csupán az volna, nem lenne értelme sok szót vesztegetni rá. Még ha különleges szerelem is ez, hiszen a lány elérhetetlennek tűnik a fiú számára: nem az ő „regényének”, hanem egy másik, évtizedekkel korábban játszódó „regénynek” a szereplője.

Az álmodozók már csak ilyenek, nem akármilyen, hanem lehetetlen álmokra van szükségük. De a történetekben - ha méltók erre az elnevezésre - mindig van valami váratlan, hihetetlen. Nemegyszer a vágy és a valóság találkozásából születik meg a különleges pillanat.

A történetben szerepel az a szomorú nap, amikor a legendás Beatles együttes énekes-gitárosát meggyilkolták. A zenész élete utolsó interjújában a szerelmét idézte: „Az álom, amit egyedül álmodsz, csak egy álom. Az álom, amit együtt álmodtok, valóság.”

Akár e történet mottója is lehetne ez a gondolat.