„Fekete-tengernek a hetvenhetedik szigetjében vagyon három nádszál, a középsőben van a világszép királykisasszony, a két szélsőben a két szobaleánya. De ezen a szigeten olyan nagy sötétség van, hogy a kardodat felakaszthatod rája. Aztán, ha odatalálsz is, egy vén boszorkány őrzi a házat…” Ezt a világszép királykisasszonyt szerzi meg a királyfi, az a királyfi, aki az Óperenciás-tengeren is túl, de még az üveghegyeken is egy sánta arasszal túl élt hajdanában, amikor az öreganyám öreganyja sem élt már.

Benedek Elek dolgozta fel a magyar mesekincs színe-javát, olyan meséket, amelyek a nép életerejéről, találékonyságáról, humoráról, meleg szívéről tesznek tanúságot, és örökbecsű darabjai a magyar kultúrának. K. Lukáts Kató illusztrációi finomságukkal, bájukkal alátámasztják a népi szövegek elragadó naivitását.