1968-ban születtem egy nyugat-magyarországi kisvárosban (ahogy a lengyel író, Sławomir Mrożek mondta: „mert valahogy el kell kezdeni”). 1989 óta Budapesten élek (ahogy az egyik írásom szereplője mondja: „Minden kezdet nehéz – csak a folytatás még nehezebb”). Magamra leginkább utazóként tekintek. Hol mozgó, hol mozdulatlan utazóként: utazás az írás is (néha könyveket írok), utazás a műfordítás is (francia műveket fordítok magyarra), és utazás a szerkesztés, az olvasás is (mások világába). Ha utazom, úgy érzem, élek. És mert sokat utazom, szeretem az életemet.

Pálfy Julianna vagyok (Oroszi Julianna)

Születtem a múlt században Csapon

Tanulmányaim: Csap, Beregszász - Kossuth Lajos Középiskola,

Ungvár- Képzőművészeti Főiskola

Képzőművész vagyok de az írás, mint kifejezési forma talán még közelebb áll hozzám. Évekig a Kárpáti Igaz Szó munkatársa voltam. Tervezőszerkesztő, a kulturális rovat munkatársa.

Pamela Butchart Dundee-ben él kisfiával és két fantasztikus macskájukkal, Bearrel és Carlosszal. Ha nem íróként és tanárként dolgozna, legszívesebben egy luxushotelt nyitna kóbor cicusok számára. Pamela nagyon szerencsés gyermek volt, hiszen egy háziállatokkal teli házban nőhetett fel és olyan általános iskolába járt, ahol sok kísérteties és fura dolog történt vele (legalábbis a képzeletében). Iskolai évei alatt később sokféle diákmunkát kipróbált. Árult halat, tanított kosárlabdát Amerikában, vérvételben is segédkezett, amikor ilyen lehetőség adódott, de még szervezőként is dolgozott egy (igazán rossz) Abba tribute bandnek.

1959. augusztus 27-én született, Budapesten. 1981-1983 - A Jelenlét című irodalmi folyóirat vezető szerkesztője. 1986 - magyar-történelem szakos diploma az ELTE Bölcsészettudományi Karán. l987-89-ig szabadúszó író, több önálló kötet szerzője. 1989 - az Új Írás című folyóirat belsőmunkatársa 1991-től szabadúszó író. 1997-től a Budapesti Jelenlét című irodalmi, művészeti folyóirat főszerkesztője.

A Petőfi felvett, költői név, az anyakönyvben Petrovics Sándorként szerepel. Iskolaéveinek leteltével vándorszínésznek állt, majd Pestre került, és Vahot Imre lapjának, a Pesti Divatlapnak dolgozott szerkesztőként. A János vitéz című elbeszélő költeményét 1844 november-decemberében írta, és 1845-ben már önálló kötetként is megjelent. 1846 őszén megismerkedett Szendrey Júliával és egy év múlva összeházasodtak. 1847-ben, a Toldi megjelenése után barátságot kötött Arany Jánossal. 1847 júniusának elején kisfiának ajánlotta az Arany Lacinak című versét. A két költő levelezése, játékaik – írói életművük része.