Antoine de Saint-Exupéry
1900. június 29. - 1944. július 31.

Antoine de Saint-Exupéry  Lyonban született egy vagyonos, régi arisztokrata család sarjaként. Édesapját még gyermekkorában elvesztette, édesanyjához egész életében szoros szálak fűzték, kapcsolatuk plasztikus rajza bontakozik ki az író Levelek anyámhoz című gyűjteményéből.

A Tesz-Vesz könyvek világhírű megálmodójáról fia, ifj. Richard Scarry mesél, akit édesapja Hucknak becézett, és Cicó (Huckle) karakterét róla mintázta. A rövid életrajzok után bepillantást nyerhetünk az egyedülálló életmű műhelytitkaiba is.

RICHARD SCARRY

„Édesapám 1919-ben született a Massachussets állambeli Bostonban, és az ottani szépművészeti múzeumban is folytatta tanulmányait. Az 1940-es években New Yorkba költözött, ahol megismerkedett későbbi feleségével: Patricia Murphyvel. Később édesanyám számos könyvét ő illusztrálta. Szüleim aztán Westportba költöztek Connecticutban. Édesapám – ha épp nem a rajztáblája fölé hajolt – általában a vitorlásán szelte a habokat, és én is ott voltam ám a fedélzeten! 1968-ban beleszeretett a síelésbe, és elhatározta, hogy Svájcba költözünk. Vásárolt egy kis faházat is Gstaad-ban, ahonnan könnyedén elérhette a sípályákat. Ezen a festői helyen készítette el számos könyvét.”

író, gyásztanácsadó

Egy kedves könyvtáros hölgy egy író-olvasó találkozón úgy mutatott be, hogy extrém sportoló vagyok, és ezzel a négy gyerekemre és az eddig megjelent 19 könyvemre utalt.

Nos, van még néhány dolog, amivel a családomon és az íráson kívül foglalkozom. Mentálhigiénés szakemberként, gyásztanácsadóként gyászolókat segítek. Ide tartozik a hozzátartozó halála, vagy a pre- és perinatális veszteség, de ide tartozik a válási veszteség is, amely szintén nehéz gyásszal járó folyamat.

Székesfehérvár, 1970.09.14

Érettségi után egészségüggyel, természetgyógyászattal kapcsolatos szaktanfolyamokat végeztem (infarktus-rehabilitáció, értorna, sztrecsing, aromaterápia, relaxáció stb.) A Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Főiskolai karán végeztem egészségfejlesztőként.

Ösztöndíjak: 1994-ben Magyar Könyv Alapítvány - Tarkabab c. regény megjelentetése 1999-ben Lánczos Kornél-Szekfű Gyula Alapítvány - Csuportkép c. kötet megírása Kamaszként egyáltalán nem voltam szép kislánynak mondható. A felületes szemlélő számára leginkább fiúnak tűntem, s emiatt számos kínos kalandba keveredtem. Ráadásul nagy dioptriaszámú szemüveget is kellett viselnem. Nagyon görcsös, szorongó kamasz voltam, sok mindent nem értettem a körülöttem lévő világból. Legfőképpen a fiúkat. Pfú! De jó, hogy kinőttem ezeket az éveket! Vissza ne jöjjön az a sok hideglelés, meg vakrandi még álmomban sem! Sosem tudtam pl. egy DISCO-ban felszabadultan jól érezni magam, mert a barátnőimmel folyton azt vártuk: „Ma este lesz az. Ma fogunk megismerkedni VELE!" - és ez persze sosem következett be. Így átestünk a ló túloldalára, és minden buli előtt sorba vettük, milyen szerencsétlenség fog történni velünk. Persze mindig egy olyan verzió jött be, ami addig eszünkbe sem jutott. S mit köszönhetek ennek a sok kalamajkának? Azt, hogy nagyon jó maradt a memóriám. Pontosan tudom, milyen gátlásosnak lenni, milyen érzés az esélytelenek kétségbeesésével szerelmesnek lenni, s milyen elérhetetlennek tűnik ebben az állapotban a boldogság. Ma már rendhagyó író-olvasó találkozókat tartok szerte az országban, ahol metakommunikációról, önbizalomról (leginkább annak hiányáról), fiú-lány kapcsolatokról, és a szexualitás alapjairól beszélek a kamaszoknak. Remélem, hitelesen. Megjelent művek: Macskaköröm (Móra - 1990, 2001, 2004), Szerelemlék (Móra - 1991), Tarkabab (magánkiadás - 1995). Ebből a regényből filmnovella is készült, melyből 2001-ben Pajor Dóra rendező tv-filmet készített, Csuportkép címmel. Le a csajokkal! (Móra - 2002, 2004), Jasmine (Móra - 2003, 2005), Csuportkép (Árgus-Vörösmarty Társaság - 2003), Le a pasikkal! (Móra - 2004, 2006), Engem szeress! (Móra - 2005), Mocsok Csillag (2008). Kockacukor (2012 április)

1982-ben születtem, Hatvanban. Mindig az évszámot mondom először, a félreértések elkerülése végett. Pakson nőttem fel, és mielőtt ezredszer is megkérdeznétek: nem, nem világítok a sötétben.

Gyerekkorom óta szeretem az irodalmat, de előbb tartottak felvételit a helyi szakközépiskolában, mint a gimiben, így műszerészként végeztem, kegyelemkettessel. Majd angol szakon szereztem diplomát, utána pedig bölcsődében dolgoztam. 2019-ben megszületett a kisfiam. Azóta semmit nem csinálok a saját kedvemért:

Szabó Lőrinc 1900. március 31-én született, Miskolcon. 1919 őszén került Budapestre, ahol tanulmányait folytatta. Először gépészmérnöknek készült, majd a bölcsészkaron tanult, de tanulmányait nem fejezte be.

1921-ben lépett be az Est szerkesztőségébe, ahol gyorsítóból újságíró, majd olvasószerkesztő lett. Az irodalomban műfordításokkal mutatkozott be. 1922-ben jelent meg első verseskötete, a Föld, erdő, Isten. Ebben már megmutatkozott sajátos lírája, mely későbbi helyét biztosította a magyar költészetben.

SZABÓ MAGDA

1917–2007

1917. október 5-én született Debrecenben. Érettségi vizsgáját 1935-ben tette le szülővárosában, 1940-ben a debreceni egyetemen szerzett latin–magyar szakos tanári és bölcsészdoktori diplomát. Ugyanebben az évben kezdett el tanítani is: két évig szülővárosában, majd 1942-től 1945-ig Hódmezővásárhelyen a Református Leánygimnáziumban dolgozott. 1945-től a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa 1949-ben történt elbocsátásáig. Ebben az évben visszavonták tőle a már odaítélt Baumgarten- díjat. 1947-ben házasságot kötött Szobotka Tibor (1913–1982) íróval. (Emlékeit Megmaradt Szobotkának című könyvében írta meg.) Ebben az időszakban írta meg első versesköteteit Bárány, illetve Vissza az emberig címmel. A háború után az élet újrakezdésének erkölcsi konfliktusait fogalmazta meg. 1949-től a kényszerű hallgatás időszaka következett. 1958-ig nem publikálhatott, ebben az időszakban alkotott műveit csak később adták ki. Ekkortól kezdett áttérni a regényírásra. Az 1958-as Freskó és az 1959-ben megjelent Az őz című regényei hozták meg számára a szélesebb körű ismertséget. 1959-től szabadfoglalkozású író. Lélekábrázoló regényeiben: a Pilátus (1963), A Danaida, a nőalakok emberi kapcsolatait, belső világát elemzi. Önéletrajzi ihletésű munkái az Ókút (1970), valamint a Régimódi történet (1971), melyekből hiteles képet kapunk a korabeli Debrecen múltjáról és mindennapjairól is. Történelmi színdarabjai közül a Kiálts, város! (1971) szintén Debrecen múltját jeleníti meg. Míg az előzőkben Debrecen iránti "hűségnyilatkozatát" fogalmazza meg, A szemlélők (1973) vallomás a hazaszeretetről, az együvé tartozás erejéről. Történelmi regényei közül keresztény államunk születéséről szól: Az a szép fényes nap (1976). Meseregényeinek Sziget- kék, Tündér Lala (1965) álomvilága mindig földi tanulsággal szolgál. Gyermek- és ifjúsági irodalmunk kiemelkedő műveiben: Mondják meg Zsófikának (1958), Abigél (1970) pedagógusi elhivatottsága is megnyilatkozik. Az Abigél diáktörténetéből filmet is készítettek. Szülővárosának, a kálvinista Debrecennek hagyományai meghatározóak voltak személyisége alakulásában. A szülők alakja - az apáé, aki műveltsége miatt köztiszteletben állt, és az anyáé, aki maga is írótehetség volt – gyakran tűnik fel műveiben. Sokoldalú művész. Költő, műfordító, regény- és drámaíró, jelentős tanulmányok, esszékötetek szerzője. Elbeszélőművészetével a lélektani regény nagy hagyományait folytatja és újítja meg. Művei középpontjában legtöbbször értelmiségi nők állnak. A lélek mélyén lejátszódó folyamatokat jeleníti meg, amelyek mögött a magyar társadalom korszakváltásait is megismerhetjük a maga reményeivel, belső válságaival, tragédiáival, az emberi kapcsolatok átrendeződésével. 1985-től öt éven át a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnoka és zsinati világi alelnöke. 1993-ban a Debreceni Református Teológiai Akadémia díszdoktorává avatták. Az Európai Tudományos Akadémia és a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja, Debrecen városának díszpolgára. 1959-ben József Attila-díjat, 1978-ban Kossuth-díjat, 1983-ban Pro Urbe Budapest díjat, 1987-ben Csokonai-díjat kapott. 1992-ben a Getz- díjjal tüntették ki. 1996-ban Déry- díjat, 2000-ben Nemes Nagy Ágnes-díjat és 2001-ben Corvin-kitüntetést kapott. Férjének halála után az ő hagyatékát is gondozza. Regényei a világ számos országában arattak sikert. Szabó Magda a legtöbbet fordított magyar író. 

Kilencvenéves korában, 2007. november 19-én hunyt el a Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas író.

Budapesten születtem, 1952-ben. Fekete István, Széchenyi Zsigmond könyveit olvasva kamaszkorom óta a vidéki élet, az állatok közelsége iránt áhítoztam. Aztán úgy alakult, hogy lovagolni kezdtem, és a ló, a lovaglás rabul ejtett. Sokat köszönhetek Zupán Péternek, Madáchi Lászlónak, legfőképpen Szemere Csabának, akiktől tanulhattam. Később a valamikori Fóti Gyermekvárosban vezetője lehettem egy lovas vállalkozásnak, amely legfőbb céljának tekintette a gyermekek lovaglásoktatását.

Székely Szabolcs (1983, Budapest) költő. Első verseskötete 2005-ben jelent meg Kilenc másodperc reggelente címmel (Parnasszus Könyvek), a könyvhöz Csukás István írt ajánlót. Ugyanebben az évben Móricz Zsigmond ösztöndíjas volt. Évekig írt rendszeresen színikritikákat, műfordításai jelentek meg portugál nyelvből, újabban angolból fordít. 2010-től egy napi tévésorozat storylinereként, story editoraként, dialógírójaként dolgozott, majd 2018-tól jelentek meg újabb versei. Legutóbbi kötete A beszélgetés története címmel jelent meg 2021-ben a Magvetőnél. Az ELTE hallgatója volt, 2006-ban magyar szakon diplomázott, 2008-ban portugál szakon abszolvált, 2018-ban pedig viselkedéselemző (Pszichológia Ba) végzettséget szerzett a Pécsi Tudományegyetemen. Két gyermek apja. Első mesekönyve, A csiga, aki nem talált haza című verses elbeszélés első változatát nekik rögtönözte egy esti altatáskor.