Amikor a kukák világgá mentek – Körinterjú

Ha 3 szóval kellene jellemezned a Földet, mi lenne az a 3 szó?

bolygó, anya, veszélyeztetett

Emlékszel rá, hogy gyerekkorodban miket tudtál, illetve miket adtak át neked a környezetvédelemről?

A gyermekkoromat olyan helyen töltöttem, ahol a levegő szennyezettsége meghaladott minden megengedett határértéket – legalábbis az iskolában így tanították nekünk. Emlékszem, hogy ezzel kapcsolatban hasonló mondatokat írtunk le a földrajz füzetünkbe: „Japán tudósok a Szilézia területén vett levegő minták alapján arra a következtetésre jutottak, hogy ott nem lehetne élővilág”. Szinte büszkék voltunk rá, hogy mindezek ellenére életben vagyunk. A környezetvédelemről, a szó mai értelmében nem sokat hallottunk, pontosabban az, hogy egy átlagos állampolgár mit tehet a környezetért egyáltalán nem volt téma.

Tiltásokból azonban annál több volt, pl.: az erdők pusztításának vagy a vizek szennyezésének a tilalma. Azt tanították nekünk, hogy az erdőben az üvegeket el kell ásni, mert az üveg tüzet okozhat, a vizek mellett tiltótáblákat helyeztek el, egy áthúzott autóval, ami a vízben áll – elég szürreálisan nézett ki. Arra vonatkozott, hogy tilos a gépkocsikat és a traktorokat élővizekben mosni, ugyanis folyton ott mosták le őket. Tanórán elvégeztettek velünk egy kísérletet: egy pohárba havat tettünk és megvártuk, amíg elolvad, hogy így bizonyosodjunk meg arról a hó mennyire koszos és éppen ezért nem szabad megenni (Sziléziában az elolvadt hó színe teljesen szürke volt a pohárban). Azt tanították akkoriban, hogy ha az ember hasonló módon tovább pusztítja a környezetét, az katasztrófához vezet majd. Akkoriban ez nagyon enigmatikusan hangzott.

Milyen lesz szerinted a Föld 2050-ben?

Erőteljesen áttechnologizált és véleményem szerint nagyon megosztott lesz. Valószínűleg addig még rengeteg dolgot sikerül elpusztítanunk.

Mi inspirálta a kötetben szereplő alkotásodat?

Mindkét szövegben, amikhez illusztrációt kellett készítenem, szerepelnek majmok. Mindkettő nagyon megrázó és ebből kifolyólag nekem személyesen ez nehéz feladat volt. Belül nagyon dühös vagyok, és nem tudom elfogadni azt a tényt, ahogy a természetes környezetet kezeljük és egyre többet és többet kaparintunk meg magunknak. Még csak nem is azért, mert szükségünk volna rá, hanem azért, mert meg tudjuk tenni. Nagyon szeretem a majmokat. Az állatvilágból ők a leginkább „emberiek”, de ennek ellenére sem érzünk irántuk könyörületet. A gyógyszeripari kísérletek leggyakoribb áldozatai ők, kiküldtük őket a világűrbe is, hogy ellenőrizzük túlélik-e. Teszteljük rajtuk, hogy miként viselkednek extrém pszichés helyzetekben, hogyan tűrik a fájdalmat vagy a túlzott fizikai erőkifejtést, miként reagálnak szennyező anyagokra. Egyszóval szörnyű dolgokat művelünk velük. Talán elég volna őket csak szimplán békén hagyni, de mindenekelőtt meghagyni nekik a saját természetes életterüket.

Szerinted mit csinálnak a kukák, miután világgá mentek?

Gondolom nagy bulit rendeznek tűzijátékkal és hasonlókkal. Biztosan nagyon boldogak lennének, ha már nem lenne rájuk szükség, ha már nem volna szemét.

Grela Alexandra