Molnár Ferenc első, 1901-ben megjelent kisregénye rögtön elismerést és hírnevet hozott szerzőjének. A szatirikus, komoly társadalomkritikát megfogalmazó könyv főhőse Orsovai Pál - született Holländer Izidor - banktisztviselő, aki egy abbáziai egészségügyi kúra során úgy dönt, megszabadul erkölcsi gátlásaitól, és karriert csinál. Némi erőfeszítés árán eljegyzi Elly Hutkinsont, egy chicagói milliárdos naiv lányát, aki szintén a tengerparton nyaral.

Orsovai szerencséjének hamar híre szalad. Embertömegek várják a házasokat a budapesti pályaudvaron, s innentől kezdve az erkölcstelen, buta, valójában semmihez sem értő - férjnek is csapnivaló - Orsovai lakásának kilincse ki sem hűl: egymás kezébe adják pénz- és hataloméhes miniszterek, helyi érdekű és országos politikusok, újságszerkesztők. A regényben felvonul a korabeli magyar közélet színe-java, és világos képet kapunk a korabeli társadalom működéséről, amelyben a korrupció megszokottnak számít.
A szatirikus ábrázolás mellett a kötetben megmutatkozik Molnár másik nagy prózaírói erénye: képes hitelesen megmutatni azokat a lélektani folyamatokat, amelyek kérlelhetetlen erővel terelik az eseményeket a drámai lezárás felé. Ez is oka annak, hogy Molnár csaknem százhúsz éves bestsellere ma is tanulságos és lebilincselő olvasmány.